1832-1836 Jegyzőkönyvek 8. • Felséges Első Ferencz ausztriai császár, Magyar, és Cseh ország koronás királyától Posony szabad királyi várossába 1832-dik esztendőben, karácson havának 16-dik napjára rendeltetett Magyar ország' gyűlésének jegyzőkönyve. / Posony / Nyomtattatott Belnay, Landerer és Wébernél. / 1832-1836
198. ülés
I!)S I LL'S. 21. Május. 183 hogy a Bíró ügyeimét ölne kerülje — azt pedig ezen Törvény megtiltja — tovább sokszor valamelly körülállásnak kifejtése, vagy példáknak felliozása az iigy meritumára nézve igen is hasznos és szükséges lehet — de ollyan Bíróra találhat, a1 ki azt feleslegvalónak, és a’ per hátráltatását tárgyalténak tekinti, ’s a’ jó lelkű , híven munkállódó Égy védet büntetés alá veendi. Mi tévő legyen az így véd ezen Tői vény rendelése mellett? alig tudhatja — mert ha keveset dolgozik a' 2-dik szakasz büntetése alá esik — ha sokkal terheli a’ pert, ’s kivált ollyannal, a mit Bírája nem ahoz tartozónak ítél, akkor ezen 3-dik §-us. szerént munkája keresztül vonatik , 's másod esetben köz helyen meg is feddetik. Nem ál hatnak tehát meg az illyes Intézetek de hogy a’ perlekedő Felek biztosítva legyenek, azon helyen, midőn a1 perlekedés Rendjéről lészen Törvény hozandó — lészen módja a’ KK. és Rendeknek e’ részben fen forgó híjányt pótolni — azért is ezen harmadik szakaszt egészlen kihagyatni kívánja. Eperjes Városa Követe: ezen szakaszt is kívánja kihagyaí* i— ha pedig benne marad, az Ügyvéd biztosítása okáért szükségesnek véli azon szavak után „allegata ejus“ ezt a’ kettőt: „legibiliter semper''' tétetni. Sorsod Vármegye 2-dik Követe Küldői sem tartják megálhatónak ezen paragraphust— ’s csak arra fogna ez szolgálni, hogy a’ Bíró önkényét szélesítse, a’ ki pedig maga is csak ember. És váljon nem önkény lesz-é azt megítélni, hogy valamelly munka hosszú-é vagy rövid? íöntos-é, vagy csak szél könnyűségű? Szép ajándéka az Istennek, ha valaki olly talentumot nyert, hogy a' legfontosabb dolgokat is kevés szavakkal is igen világossákká tudja tenni, de az illyen talentum, és ész igen ritka, hajdan is csak egy Tacitus volt az, ki egy pár szóval vagy sorral annyit tudott öszveszorítva kimondani, a’mennyit más hat árkus papiros beírásával se tudott volna úgy kifejteni. E’ felett sokféle a’ Prókátor, sokféle a‘ Bíró is. Egyik Prókátor röviden szokott írni, és beszélleni, s magát kimagyarázni — a’ másik inkább szereti a’ dolgot bővebben környűlírni — a’ mint p.o. azon Bírót esni éri, ki előtt föl y Causansának ügye. A’ Bíró is nem egyforma — néniellyiket öt, hat sorral könnyen lehet felvilágosítani, sőtt némellyik Bírónak elég volna a’Documentumókát kezébe adni, és ezekhez semmit sem allegálni, és még is jó Sententiát tudna az hozni — de némellyik Bírónak íveket és íveket lehet tele Írni allegatiókkal, még is nehezen látja által a dolgot, hát még az Igazságot. Mellyhez képest minthogy minden esetre elég büntetés a Prókátorra nézve az, ha az ő allegátióit a Bíró semmi figyelmet nem érdemlőknek találván, allegátiói készítésére fordított tideje és munkája füstbe ment. A’ Szólló Küldői ezen §-ust egészen kihagyattatni kívánják. Kassa \ árosa 1-ső Követe előadta, hogy éppen ugyan azon okok, mellyek a’ 2-dik §. kihagyattatására itten előadódtak , cJ jelenvaló 3-dik szakasznak kihagyására is szolgálnak, és ez is ad ordinem Processualem úgymint az előtte való inkább tartozik — vélekedése tehát ezen szakaszra való nézve is az előbbenivel egyenlő — melly szerént ezen paragraphust is kihagyatni, és ad ordinem Processualem relegáltatni kéri. Pest Vármegye 1-ső Követe a’ már előbb általa előadott okoknál fogva ezen szakaszt kihagyatni kívánta. Ez azomban a’ többség szava szerént meghagyatván Olvastatott a’ 4-dik §. 40 *
