1832-1836 Jegyzőkönyvek 8. • Felséges Első Ferencz ausztriai császár, Magyar, és Cseh ország koronás királyától Posony szabad királyi várossába 1832-dik esztendőben, karácson havának 16-dik napjára rendeltetett Magyar ország' gyűlésének jegyzőkönyve. / Posony / Nyomtattatott Belnay, Landerer és Wébernél. / 1832-1836
191. ülés
13 ről voltakép akkor lehet szó, inidőn a’ büntető Törvények fognak vizsgálat alá vétetni, most szóllani nem akar, hanem azt bátran kinyilatkoztatja, hogy a’ Marmaros Vármegye’ Követje által javait mód kegyetlenségre és tyranismusra vezetne, mert ez által a’ nélkül, hogy az a’ kincstár’javára volna, több Nemzetségek, sóit Marmaros Vármegye’ Kóvetjének ön tudomása szerint is egy egész Közönség utolsó Ínségre juta, mellyből hasznot egyedül némelly Kamarai emberek húzhattak, kik vádolok, vizsgálók, ’s a’ mennyiben az execution kezdődött a’ per, ők vévén azt executióba, Bírák is voltak, ’'s kik az illyes confiscatiókból bejövő summákból részeltetni szoktak, ’s ez által sok ingerek van arra, hogy több személyek végső pusztulásával magok készítsék az alkalmat, mellyre a’ Confiscatiót alkalmaztathassák. — A’ Szólló nem csak felteszi, hanem tökélletessen is meg van rólla győződve, hogy szelíd Kormányunk, mellynek nem keménység, hanem kegyesség, és emberiség tulajdonai, az illy procedúrát, ha voltakép annak következéseit tudná, az olly helyeken is, hol a’ Törvényekhez való ragaszkodás mellett nem gátoltatik, önkényesen eltörülte volna. — El nem fogadhatja azt is, hogy máskép a’ sóval való visszaélést, vagy is helyesebben a’ sótolvajságot gátolni lehetetlen, sőt ezt, a’mennyibe minden Tisza mentén lévő Megyékre alkalmaztatott, — Megyéjére nézve kereken tagadja, ’s ezen tárgyba lévő tapasztalása szerint azt hiszi, hogy ezen nemű tolvajságok felvilágosítását némelly helyütt leginkább az nehezíti, mert ugyan azon Köz Törvényhatóságok, mellyck megegyeztenek abban, hogy e’ tárgy’ megítélése nem őket, hanem mást illet, annak kivilágositását is köréhez és igy kötelességéhez tartozónak lenni nem tartván, másnak akárkinek, az illy bőn kivilágositásába annyi módja nincsen. — Számlálják a’ Köz Törvényhatóságok ezen tolvajságot a’ többiekhez, ’s esmérjék annak megvizsgálását is olly kötelességeknek, ’s büntessék Törvényeink rendi szerint szorossan, annyira fognak ezek akadályoztatni, a’ mennyire több tolvajság. — Ez alkalommal Küldői utasítása következésébe felfedezni kéntelenittetik, hogy minckutánna ezen tárgyban részekről sérelem adattatott fel a’ Kir. Udvari Cancelláriára, nemetekültvén azt, hogy az, mi a’ Törvényhozó Test értekezésének tárgya, az ő végzésének tárgya nem lehet, épen az Ország Gyűlése folyamatja alatt e’ következő Parancsolatot adá ki: „Eo per Consilium Regium huc insinuato, quod Comitatus hic non obstante iterata intimatione ab eodem dirigente Regni Dicasterio accepta Camerae Regiae Ilungarico Aulicae in negotiis Contrabandae salis Judicatum agnoscere recusando Compassuales, et respective requisitoriales, horum Casuum intuitu ad se per eandem Cameram Regiam Hungarico Aulicam dimittendas Litteras absque effectu se relicturum , constanter decaret; Comitatui huic significari tenores Articuli 29: 1548. luculenter perhibere, lege hac praecautum fuisse, ne aliunde, quam ex Cameris Salium quisquam, sales sibi emere, vel domi eos ter.ere possit, et eos, qui secus fecerint, habita in illos per officiales su~ per sale constitutos, quaestione puniendos venire; poenam vero lege hac sancitam, ab immemoriali tempore in pecuniariis semper mulctis desumtam fuisse; clandestinas porro salis exotici mercatus tricesiinalem etiam contrabandani, omni utique tempore pecuniariis mulctis judicari solitam involvere, adeoque praeattactas Camerales Sententias hoc etiam sub obtutu, in positiva Lege, probataque vetustissimo usu fundari; — mulctas denique in iisdem Sententiis contentas, altissimis Ordinationibus Regiis Anno 1795. circulariter publicatis, perinde legum, ususque antiquissimi praesidio nixis cohaerere. — Cum itaque hujusmodi psocedu- Jegyzű-Künyt) Vlll-dik Darab. I lí)l. I LES. 7. 31 ájus.