1832-1836 Jegyzőkönyvek 5. • Felséges Első Ferencz ausztriai császár, Magyar, és Cseh ország koronás királyától Posony szabad királyi várossába 1832-dik esztendőben, karácson havának 16-dik napjára rendeltetett Magyar ország' gyűlésének jegyzőkönyve. / Posony / Nyomtattatott Belnay, Landerer és Wébernél. / 1832-1836
120. ülés
SZÁZ HUSZADIK ÜLÉS. 7. Octob. 72 raikból az itiók mostoha sorsa által egy szűk sövények közzé szorított zsellér telekre szorultak, ámbár Elejik ezen boldog Ország Hóditatói közt önték hős véreket, azért hogy Unokáiknak szabad Honban szabad életet, és pedig minden szolgai terhektől mentet hagyhassanak; így vérekkel szerzék a’ most bennünket, de kivált a’ Fő Kendeket boldogító édes Hazánkat, és minekutánna a’szabad Haza szerzésében kapott sebek hős életeknek véget vetettek , az volt utolsó boldog érzések, hogy a’ szabad Hazában, szabad Unokákat hagyjanak magok után. Bátor a Szálló már most kérdeni a’KK. és BB. ezen Unokákot toljuk szolgai terhek alá? a kik most is, ha a’ Haza veszedelemmel fenyegettetik, vérekkel védik, a’ Hazát; ezek védik, nem pedig az Urfiság! De hogy fogjuk ezektől, a kiknek szabadságokon kívül egyebek semmijek sincs, kívánni, hogy véreket ontsák azon Hazáért, mellyben szabadságoktól is meg fosztattak. Ha körültekinti a" Szálló a' világ jelenkor történeteit, azt látja, hogy még az ollyan boldogtalan nemzet is, a’ melly a szabadság jótékonyságával nem bir, szabaddá akarja Polgárjait tenni, egyedül mi legyünk azok, a’ kik nálunknál kevésbbé szabad népet nem hogy magunkhoz szijtanánk, hanem tulajdon kebelünkből vélünk törvényessen egyforma szabadsággal biró Polgártársainkat ki taszittsuk, csak azért, mert szerentsétlenség által olly szegényekké lettek, hogy tulajdon földjük nincsen, talán azt gondoljuk, hogy így fényes szabadságunkban egy kis csoport megállhatunk, mintegy a’ nagy tenger közepén egy szikla fokon, ha ezt gondoljuk, csalattatunk, mert egy habzása a’ nagy tengernek, ’s a’ fenékbe sodortattunk. — De Constitutionalis Törvényeink sértése nélkül nem is tehetjük ezt, mert már 1-só Lajos Király 1351-dik 11-dik Törvény-Czikkelyében ezt mondja: „Ut universi viri nobiles intra r terminos Regni nostri constituti sub una, et eadem libertate gratuleniur.“ Úgy az 1723-dik Károly Császár, és Király (5-dik Törvény-Czikkelye ezt tartja: „Sacratissima quoque sua Caesarra, et Regia Majestas eosdem SS. et 00. tam dominos terrestres, quam et alios quosvis nobilitari praerogativa gaudentes ab omni Contributione in perpetuum cotiservandos decernite Több Törvényeket hozna elő, de miért ? elég az utolsó, mert ez el törli az előbbieket, illyen az 1805: 1-ső Törvény- Czikkely 17-dik pontja,a’ melly minden néven nevezendő Nemeseket egyformává tesz. Nem akar a’ Szálló itt méllyebben azon kedvetlen tárgyba bele ereszkedni, csak oda nyilatkoztatja ki vélekedését, hogy ezen a’ Fő Kendek általiéit indítvány, ha a’ mondottakat el mellőzi is, még akkor sem ide való. A’ KK. és KK. közzül több Követek tették ezt az indítványt ezen teremben, a’ hol az inditványi jog itthon van, még is a’ KK. és RR. bölcsesége mint nem ide valót el vetette, most fogadjuk hát azt el? a’ mit akkor el vetettünk, midőn a’ Fő Rendek teszik az indítványt; nem de ha ez megtörténne méltán magoknak tulajdonítanák az inditványi just, a’ mi a’ KK. és RR. a’ Fő Rendek teremében már egypárszor meg tagadtatott. Mi marad akkor a’ Magyar Nemzet Képviselőinek a’ Törvényhozási Jusból, miért ülünk akkor együtt Nemzetünk Képviselői, ha a’ Fő Rendek teszik az indítványt, és a' Statusoknak ők mikor akarják, Vetőt mondanak, hogy pedig ez már megtörtént a' vallásos tárgyban a’ Nemzet botránkozására, ki nem tudja? Ne engedjük ügy is gyengélkedő karjainkból dicső Őseink által hosszéi századok során nehezen szerzett jogjainkat olly könnyen kiragadni, szorítsuk forró kebelünkbe ’s hagyjuk legdrágább kincsként késő Unokáinkra, had áldják majdan el hunt hamvainkat. Mind ezek után űjjonnan is oda nyilatkoztatja ki magát, hogy ezen tárgy nem ide való, de máshol, sót sehol sem egyez meg benne, mint Törvénytelenbe. —
