1832-1836 Jegyzőkönyvek 5. • Felséges Első Ferencz ausztriai császár, Magyar, és Cseh ország koronás királyától Posony szabad királyi várossába 1832-dik esztendőben, karácson havának 16-dik napjára rendeltetett Magyar ország' gyűlésének jegyzőkönyve. / Posony / Nyomtattatott Belnay, Landerer és Wébernél. / 1832-1836

117. ülés

tus igaz és boldog czélját. — Igen szükséges teliát hogy az Törvény által nyilván meg mondassék, a’ mi ezen javallatban foglaltatik. — Valóban ha ezen Törvény foganatot nyerend, a’ haszon, melly abból a’ Közönségre szármáz, meg számlálhatatlan, mert a’mint egyrészről minden rendbeli lakosit hazánknak bátorságosabb helyhezetben teszi,úgy alkalmatossabbaká nevelendi őket azon magos czélnak meg felelésére , melly a’ Társaságban minden rendű Polgárnak ki tűzve lenni látzatik.— Nevelni fogja az a’ bizodalmát a’ Törvények eránt, és nyugtatni fog azoknak hasznosárnyéka alatt a’ kedvetlen viszonyokat is töredelmes , de erős szívvel ki állani, és a’ bal sorsot jobbnak reményével könnyebbé tenni. Polgári|lételt nyerendenek az által Hazánknak számtalan lakosi,— kik most irigy szemmel nézik jobb állapotját azon Karnak, mellynek boldog s csendes megmaradására annyival áldoznak! — Szeretni ember és Polgár társainkat tanít az igaz Keresztényi Vallás: — intenek a’ minden napi példák, tanátsolják a' meg érlelő időknek rohanó sorai, mellyek sem tunyás állapodást, sem hátra lépést kár, és büntetés nélkül solia nem engednek! — Habár melly tisztelettel ragadnak is minden lelkes hazafit Hazánknak nyóltz századokat meg haladt szokási; — de azért midőn annak alapjait az emberi szeretet, és Polgári Társaság szelídebb idomzatihoz alkalmaztatni óhajtjuk, gúnyolásával senki nem vádolhat, és akkoron nem is tészünk egyebet, mind a’ vissza éléseket el törülvén unokáink bátrabb meg maradását eszközöljük, és igy bizonyosan nem kárt, hanem valóságos czélerányos dolgot növelünk, mellynek végre hajtása mind igazsággal, mind a’ Társaság czéljával minnyájunkat megeggyezésben ejtvén, földi boldogságunknak tagadhatatlan alapja leend. — Vallyuk meg, hogy azon számos Hazánkfiainak, kik eddig minden rendes terheket, aJ Társaság czélja elérésére vittek, ’s Polgári igazokkal nem bírtak, még a’személyes létele is bizonytalanságon épúle, Törvényeink tagadhatatlan szégyenére. — Sokszor mondatott már tanátskozásinkban, hogy nevelni kell ezen hasznos lakosit Hazánknak, hogy készíttessenek polgári igazaiknak elfogadására, mert sokaktólállitatik mégnem éretségük: — bizonyára ha ezen Törvény javallat elfogadtatik, ez lészen a’ nevelésnek leg biztosabb módja; — mert ez a’ tulajdonnak szentségét sérthetetlennek tartván, az önkényes testbeli büntetés helyett, melly az emberi Nemzetre olly alatsonyitó, betsiilet érzés fog Hazánkfiai szivekben gerjesztetni, mellynek is hasznos gyiimöltseit örömmel, és haszonnal fogjuk egykoron szemlélni.Mondatik, hogy e’tárgy nem ide való, de midőn a’ földes Úr, és Jobbágya közötti viszonyokról folynak a’ tanátskozások; váljon nem ide való e’meg határozni, hogy az Uraság, annak Tisztjei és cselédjei ne verethessenek; önkényesakaratjokat sem személyekre, sem vagyonokra ne terjeszthessék? Valóban itt a’ helye, mert az Úrbéri tárgyba történnek ezen kihágások, itt vala korlátlan helye az Uraság önkényének, azért itt szükség ezen bajokon segitni. — l)e külömben is az előre látás kötelességé teszi, és javasolni látzik, hogy midőn Úrbéri törvények hozatnak, mivel, ezek valóban nehéz; és erős kötelességeket foglalnak magokban, azon kötelességek olly alakban adassanak elő, mellyel azok lehetőségig kedvessé, és elfogadóvá tétethessenek. — De végre senkinek sem árt e’ javallott Törvény, ellenben Milliomoknak használ, és elkerülhetetlenül szükséges a’ Társaság czéljának elérésére, — kötelességünk tehát ezt elfogadni, és így Küldői nevében annak foglalatját pártolván, óhajtja, hogy az változhatatlan betűkkel irattasson be Törvény könyveinkbe.

4 SZÁL TI ZEN HETIM) IK ÜLÉS, 21. SepL