1832-1836 Jegyzőkönyvek 4. • Felséges Első Ferencz ausztriai császár, Magyar, és Cseh ország koronás királyától Posony szabad királyi várossába 1832-dik esztendőben, karácson havának 16-dik napjára rendeltetett Magyar ország' gyűlésének jegyzőkönyve. / Posony / Nyomtattatott Belnay, Landerer és Wébernél. / 1832-1836
99. ülés
KILENCZ VEN KILENCZEDIK ÜLÉS. 7 Gömör Vármegye’ 1-ső Követje is osztya Szabolts és Pest Vármegye Követeinek aggodalmát, és szükségesnek véli ezen szavakat „salra caeteroquin post iteratos ejusmodi casus“ úgy meg változtatni, hogy a’ reiterált Casus és annak ideje meg határozottan állapíttasson meg. — Az egész Úrbéri tárgyban a’ fenn forgónál fontosak egy egy nintsen, mert nem tsekélység a’ földes Urnák tovább is egy engedetlen rossz erköltsü Jobbágyai küszködni kelleni, úgy a’ Jobbágyra nézve az ő ki küszöbölésénél fontosabb Úrbéri tárgy már nem lehet, ha valahol az illy nagy tekintetű tárgyban szükség az önkénynek helyt nem adni, és a’földes Ur valamint a’Jobbágy eleibe szoros rendszabásokat hozni, a’Karok és Rendek az Úrbéri tárgyat minden Önkénytől mentté kívánják tenni, de ha azon említett szavak úgy maradnak, a’ mint állanak, az önkénynek ugyan tágas mezeje nyitva marad» mert iterált casus lehet kettő, de 10, és száz is; még pedig a’ törvény ezeket érti e két hétre, egy holnapra, sőtt egy esztendőre kérdés, pedig nagy külömbség lenne, ha a’ Jobbágy két casusban esnék két hét, vagy két casusban egy esztendő alatt. Somogy és Ugocsa Követeinek javallatját bátor nem látja szükségesnek, még is kész el fogadni, mivel abba semmi rósz nints, a’ jót pedig ellenzeni soha sem kivánnya. — Sopron Vármegyének 2-ik Követje úgy vélekedett hogy ezen szakasz foglalatja által azoknak is elég vagyon téve, a’ kik az általyányos munkára nézve aggodalmokat kinyilatkoztatták, mert itt tsak az mondatik, hogy a’Jobbágyot általyános munkára szorítani nem szabad, a’ pedig hogy arra nézve a’ földes Ur Jobbágyaival meg ne eggyezhessen, egy szóval sem tiltatik, szabad tehát e’ részben eggyezésre lépni, és bizonyára ha ezen eggyesség a’ Jobbágyra nézve kedvező lesz, az azt elfogadja. A’mi pedig azon rendelést illeti, hogy ha a’Jobbágy restségbül, vagy nyakasságból el marad az Úri munkáról, a’ földes Ur a‘ Jobbágy’ költségére kettőztetve tétethesse meg az el mulasztott munkát, ezt bátor a' Szólló szinte erősnek látja, mert tudván a’ földes Ur, hogy a’ munkás bérét a’ Jobbágy meg téríteni köteles, a’munkással nem igen alkuszik, annak a’mit kíván, könnyen meg adja; de még sem szóll ezen rendelés ellen, mert azt hiszi, hogy az Úrbéri törvényeket által hágó földes Ur ellen a’ Karok és Rendek még keményebb sanctiot tesznek: — de a’Fehér Vármegye Követjének elő adása benne nagyobb aggodalmat gerjeszt, mert valamint egy részről tudja, hogy nints olly kötelesség, inellynek el mellőzése tekintetébe valamelly excusatio ne lehetne, úgy más részről tudja azt is, hogy a’ földes Ur, vagy árendátor azon mentséggel, hogy a’ Jobbágynak marháját el lopták, vagy az meg döglött, meg nem .elégszik, azt fogja nékie mondani: a’ törvény rendeli, hogy jöjj el a’munkára, jöjj el tehát múlhatatlanul, mert különbben költségedre munkást fogadok; már hogy fogja a’Jobbágy illy esetbe tellyesiteni kötelességét, hol veszi a’ marha’ meg szerzésére olly hirtelen a’ capitálist; de lehet még más igazságos mentsége is a’ Jobbágynak, lehet t. i. hogy annak több földes Ura vagyon, egyszerre hajtja mind egyik, már hogy megy egyszerre több felé, ha egyiknek el megy dolgozni, a’másiknak nem, ez utolsó az erszényére munkásokat fogad, hogy tehát a’ Jobbágy minden részről biztosíttasson, a’ szakasz végiben azon szavak után ,,laborem conducendi“ még a’ következendőket kívánta hozzá adatni: casu tamen illo excepto, si colonus non propria culpa, sed ob injirmitatem luem pecorum 3 aut aliam justam causam restans maneret. 2*
