1832-1836 Jegyzőkönyvek 4. • Felséges Első Ferencz ausztriai császár, Magyar, és Cseh ország koronás királyától Posony szabad királyi várossába 1832-dik esztendőben, karácson havának 16-dik napjára rendeltetett Magyar ország' gyűlésének jegyzőkönyve. / Posony / Nyomtattatott Belnay, Landerer és Wébernél. / 1832-1836

102. ülés

SZÁZ KETTŐDIK ÜLÉS.

September 4-ik Napján 1833.

Az Úrbéri 5-ik T. Czikelynek 1-ső §-sa a’ régi és az Urbárium bé hozatalát meg előző kötéseknek állandó fenn maradásokról.

Az 5-ik Törvény Czikkely lévén napi renden, Plathy Mihály Nádori ítélő Mester által annak 1-ső §-a olvastatott, nielly kezdődik: Azon régi Kötések.

Tolna Vármegye’ 2-ik Követje úgy vélekedett, hogy a’felolvasott szerkeztetés meg nem felel tellyesen a’ Törvény czéljának mellyett elmellőzni valóban nem is lehet. t. i. hogy ama’ régi békés szertartás, melly az Urbáriumtól ktilónbözőleg és annak behozatala idejét előzve állott fen valamelly községben, továbbra is biztosítassék. Minekutánna az illy szertartás nem csak Írott szerződéseken, privilégiumokon, de szokáson is épülhet, és annál inkább szokás által folyfatódhatik, ’s állhat fen; a’ biztosító Törvénynek is nem csak Írott szerződésekre, hanem a’ szokásra is ki kell világosan terjednie; és pedig annál inkább , mivel ha a’ régi szokás mindenütt tiszteletet érdemel ’s Hazánkban kivált méltó erővel bír — azt a’ Hazafiak’ egy olly osztályára nézve meg tagadni épen nem lehet, melly a’ törvénykezésben nem forog, a’ birtok titulusait, erősségét nem igen vizsgálja, és a’ békés haszonvétel mellett jó lélekkel megnyugszik. Es ha hatalmas Nemzetségeknek, ha Vármegyéknek irományaik, hol a’ gondviselés nem is hibázott, ama szerencsétlen erőszakkal, pusztításokkal tellyes századok alatt, mellyeket Hazánk ált élt, belső külső ellenség által elvesztenek, — valóban el lehet gondolni, mi történt az olly Községek’ okleveleikkel, mellyeknek se váraik, se Archívumaik, se iró, se Írásokat őrző Tistségeik nem valónak: melly Községek sokszor nem is tudták, midőn leveleik elvesztek, és ovakodás nélkül folytatták a' régi szokástf mellyben őket fen tartani mind az igazság, mind a’ Nemzeti köz érdek egy formán kívánják. Mert valóban maga a’ Nemzet kárt vallana, ha az ollyféle községeknek, mellyekről itt szó vagyon állapotjok csorbulna, mellyben azok a’ közre nézve is hasznos elő lépéseket tevének, gyarapodtanak, ’s melly állapot sok jót fejtett már ki, ’s még többnek magvát foglalja magában; a’ szerkeztetést tehát illy formán: Hogy a' régi bánás mód, 's állapot, melly az Urbárium bé hozatalának üdéjét felül múlja, 's melly az Úrbéri rendszabástól külömbözöleg szerződésnél, r<igy csak kérdést nem szenredö szertartás, 's gyakorlatnál fogta létez, -------ennek titánná sem vétethetik kérdésbe„ módosítatni; — avagy még csekélyebb változással csak azt javallottá ki fejeztetni, hogy a’ régi szerződések akár írásba foglalva, akár csak szokásba állanak fen, kérdés alá nem vétethetnek.