1832-1836 Jegyzőkönyvek 3. • Felséges Első Ferencz ausztriai császár, Magyar, és Cseh ország koronás királyától Posony szabad királyi várossába 1832-dik esztendőben, karácson havának 16-dik napjára rendeltetett Magyar ország' gyűlésének jegyzőkönyve. / Posony / Nyomtattatott Belnay, Landerer és Wébernél. / 1832-1836
88. ülés
NYOLCÁT AN NYOLCA AD IK ÜLÉS. 241 t tessenek, a boltok említtését ki hagyatni, és a3 kereskedési tárgyra halasztatni kívánja; meg eggyezik azomban abba, hogy a’ Jobbágyok a3 közös legeidben saját szükségekre, a’ hol pedig el különözve van, kereskedésre is téglát s cserepeket is égethessenek. A3 mi pedig a’ Jobbágyoknál lévő beneficiumok vissza váltását illeti: nincs kétség, hogy ezek eredeti képpen csak az Uraság engedménnyéből jöhettek Jobbágyi kézre; azomban sok eset van, hol idd közben, kivált a’ malmok az Uraság engedelmével, eggyik kézről a3 másikra jutottak szabad adás vevés útján: — már illyen terhes titulus mellett birt Javakat becsű mellett vissza váltani nem volna igazság, azért kívánná a’ redactióba azt meg említtetni a’ végin, és egyedül via Jurist a* vissza vétel módjául meg állapíttatni. Zemplén Vármegye 1. Követje: a3 Szathmár Vármegyei Követ észre vételét felelet nélkül hagyni nem akarván, azt: hogy a’ kérdésben lévő szavakat az említett Követ szájába nem adta, hanem ennek szájából vette, azzal bizonyította, hogy ezeknek második Ízben lett hallására felette üld Követ társa is fel kelvén; a’ további szóllástól csak akkor szűnt meg, midőn ezeknek is meg czáíólását a’ most szólló Követ magára vette, mostani feleletjét azzal fejezvén be, hogyha már a3 mostani ki magyarázat után ok nincsen, a’ czáfolásra, akkor arra nézve, maga a3 czáfolás is természet szerint meg sziintnek lenni tartathatik. Szathmár Vármegye 1. Követje ki jelentette: hogy Zemplén Vármegye Követjének már az előbb meg felelt, ’s azon isméretes maxima szerént: ,,optimus interpres verborum quisque suorum“ soha el nem fogja ismérni, hogy a3 nevezett Követnek jussa legyen, azt a’ mit a3 szólló mondott, jobban tudni mint ö maga. Egvébb eránt a’ Szabolcs Vármegyei Követ azt kérdvén a3 szólló Követtől, ha nem Aristocraták küldötték e3 a’ szóllót kép viselőjüknek? igen is meg vallja, hogy Ötét ide egy privilegiált nép osztály, 3s ha úgy tetszik nevezni Aristocraták küldötték, de dicsekedve mondja ki olly Aristocraták, kik méllyen érzik, hogy midőn törvényhozói Jussaiknál fogva a’ nép viszonjairól, és terheirdl való rendelkezést is, magoknak tulajdonították: ugyan akkor azon szent kötelességet vették magokra, hogy a népnek ne mint Urai, leg alább ne csak mint Urai, de mint pártfogói és védelmezői lépjenek fel. Olly Aristocraták, kik, mint előbb is monda, minden monopóliumokat, 3s ki rekeszto jussokat, a3 mennyire idő és hely engedni fogják, a3 polgári társaságból szám üzui kívánnak. Olly Aristocraták , kik utasításaik számos helyein az adózó nép osztály fel emelésének eszközlését a3 szóllónak , ’s Követ társának meg hagyták. Illy Küldők Követe lévén, nem foga’ Szabolcs Vármegye Követe csudálkozni sem azokon, a3 miket ma ki nyilatkoztatott , sem azokon, a3 miket, ha Isten engedi még ez után is számtalanszor ki nyilálkoztatni fog. A’ mit midőn a’ szólló Követ ki jelentene, emlékezteti a3 Szabolcs Vármegyei Követet, miképpen minden Aristocratia a’ világon teheti magát vagy tiszteletre, vagy átokra méltóvá, tiszteletre, ha a3 nép boldogságát saját hasznainak 3s ki nézéseinek alá nem rendeli; átokra ha saját hasznainak, 3s ki nézéseinek a’nép boldogságát fel áldozza. Ezen tiszteletet meg nyerni, ezen átkot magunktól messze távoztatni, úgy hiszi és reményű a’ Szólló, hogy a’ Szabolcsi Követnek, a’ Szólló-Jcgyzo Könyv III. Darab. 61
