1832-1836 Jegyzőkönyvek 2. • Felséges Első Ferencz ausztriai császár, Magyar, és Cseh ország koronás királyától Posony szabad királyi várossába 1832-dik esztendőben, karácson havának 16-dik napjára rendeltetett Magyar ország' gyűlésének jegyzőkönyve. / Posony / Nyomtattatott Belnay, Landerer és Wébernél. / 1832-1836
56. ülés
V TFENIIATOD IK ÜL ÉS. 73 jótéteményeivel el, hív polgárja tartozik lenni, de midón a Ivercsztenyseg Isteni Alkotója azt mondotta: add meg a’ Császárnak a’ mi a’ Császáré, kiküK dötte egyszersmind Tanítványait, hogy az Isten iránti igaz hitet hirdessek; ezen valódi keresztény princípiumoknak következesében, midőn a’ kezdő anya-* szentegyházban a’ hívek, a’ polgári hatalomnak, bár az nem hitek’sorsosi által bírattatott, másban mindenben engedelmeskedtek; ugyan akkorvér padokra húzva, a’ legkínosabb halál által sem bírattathattak arra : hogy az igaz Isten iránti hitet megtagadják, sót azt, a’kínzások között is hirdették. így volt ez az Anya-Szentegyházban mind addig, még abban liasonlások nem történtek, és az igaz hitben való léteit, majd egy majd más felekezet nem tulajdonította magának, ebből következtének azután,a’Vallásbeli gyülölségek, és visszálkodások, mcllyek a’keresztyént, keresztény ellen., véres hadakra’s Öldöklésekre késztették, a’ későbbi valódi keresztyénesen fel világosodott idők lecsillapították ezen a’Kereszténység leikével megnem egyező felhevüléseket, ’s a’békességnek ’s türedelemnek szellemében egyesítették az ellenkező feleket, különösen Hazánkban az 1Ö08: 1-ső Törvény Czikkely által, ezen eggyesség eszközöltetvén, mint a’ régi, úgy az új Vallásos felekezetnek megengedődött, hogy ön meggyőződése szerint vallását szabadon gyakorolhassa. Istenét tisztelhesse; — a’ későbbi üdők homályt vontak megint, ezen üdvösséges eggyességre, és még most is arról vagyon a’ szó, hogy a’ miben Elejink 200, ’s több esztendők előtt, megegyeztenek, az most egész kiterjedésében teljesítessen, és a’lelkiisméretnek szabadsága egészlen helyre állítasson; e’végre a’Karok és Rendek azt mondják, minden törvényeink által bevett keresztény felekezetnek jussa van Istenét tisztelni mint tetszik, és azon bevett vallásra átmenni mellyre tetszik,’s ezen utóbbi tekintetben, módot is adnak elő, mclly mellett a’lelki esméreti szabadság korlatolása nélkül az átmenetei megtörténhessen; az Elölülő ugyan nem talál ezen módban elegendő biztosságot, a’mit akar erre, akár más módra nézve is, előre meghatározni valóban bajos, dehogy az 17Q1: 26-dik Törvényben, érdeklett mód, biztosságot nem nyújt azt/t0 esztendős tapasztalás mutatja; természetesebb tehát egymás új módhoz nyúlni, mellynck szomorú következését még nem tapasztaltuk, sőt jó következéseit reményijük, mint a’régi melleit maradni, mellyből minden sérelmeink erednek. A’ javallott kiküldöttjéig szinte felvigyázás alatt leend, erről a’ Törvény gondoskodott, és ez elegendő is, mert ugyan mit akar azon átmenetei előtti felterjesztés, a’ 7Ql: 20. Törvénynek egy záradékja van mellyben az mondódik: hogy" az átmenetei a' Római Catholica hitnek elveivel ellenkezik 3 már ez vagy áll, vagy nem; ha áll , miért a’ feljelentés ? hogy az átmenni kívánót a’ felség a’ princípiumokra viszsza igazíttsa és az átmeneteit eltagadja, ha nem áll, akkor felesleges. A’ Vallási átmenetelheli engedclmctnem lehet úgy tekinteni, mint a’ házassági dispensatiót vagy valamelly kizáró privilégiumot; a’ Kormány az embernek valódi meggyőződéséről ítéletet nem hozhat, szívek megvisgálásába nem ereszkedhetik, Istené ezen hatalom, ki sziveink rejtőkébe lát, ’s kinek hatalma a’ síron túl megyen. — He nem is a’ Vallás kérdése ez, inkább a’ polgári életnek legérdekesebb viszonjaira terjed ki; egy reservált jus állítódna fel ez által, mellynél fogva egy örök ’s ideigi boldogságunkat eszközlő tárgy a’ Törvények védelme alól kivétetvén a’ fejedelem egyedüli bírálata alá vétetődne; ez nem alkotmányi Or-» Jegyző Könyv II-dik Darab. 1Q
