1832-1836 Jegyzőkönyvek 14. • Felséges Első Ferencz ausztriai császár, Magyar, és Cseh ország koronás királyától Posony szabad királyi várossába 1832-dik esztendőben, karácson havának 16-dik napjára rendeltetett Magyar ország' gyűlésének jegyzőkönyve. / Posony / Nyomtattatott Belnay, Landerer és Wébernél. / 1832-1836

441. országos ülés

111. ÜLÉS 19. Martius.

59

Fribeisz Imre, Esztergám.

Fay András, Pest.

Nagy Pál, Sopron.

Noszlopy Ignátz, Veszprém.

Bezerédy István, Tolna.

Szlnha Imre, Fejér.

Torkos Mihály, Mosony.

Szalopek János. Veröcze.

Madotsányi Pál, Liptó.

Barczay Mihály, Abauj.

Lónyav Gábor, Zemplén.

Palóczy László, Borsod.

Jakabfalvi András, Torna.

Pogány József, Beregh.

Vay János, Szabolts.

Beöthy Ödön, Bihar.

Klauzál Gábor, Csongrád.

Tarnay Mihály, Csanád.

Hertelendy Miksa, Torontál Vármegyék Követei. Mihalovich József, Jász és Kun kerületek Követe.

Jelen nem lévők részéről:

Cseremiszky Miklós.

Gr. I 'orgáts Sándor.

Gönczy Sámuel.

Szabad Ktr. városok részéről:

Koleda András, Buda.

Gyurikovich György, Posony.

Bauer György, Székes Fejérvár.

Laky Gábor, Komárom.

Szántó Mihály, Győr.

Rimanoczy Ferencz, Kassa.

Hody Imre, Szeged.

Klobucharich Károly, Károlyvár városok Követei, melly is nemzeti díszes öltözetbe a’ Fő Rendek teremébe általment.

Ezen nemzeti köz öröm ünnep alkalmával az Oiszág Bíiája Gióf Cziráky Antal a" Fő Rendek nevébe Ö Cs. Kir. Fő Herczegségét ekképpen köszönté meg:

„Fenséges ’sa’t. Engedd, hogy a’minap visszatért igen boldog születésed — és magas Nevednek szentelt mái napjára— Magyar Ország év könyveiben örökké tündöklendökre — legforróbb kívánatink summázatját — valamint azokat szakadatlanul szívünkbe viseljük — Néked Felséges Fő Ilerczeg ismét nyilván kijelenthessük, — Tulajdonitandod ezt legengedékenyebb Ilerczeg hodolo érzelmünknek, mellynek magyarázóját máskor is e1 helyen szokott kegyessége szerént mindég szelíd arczal halgatni méltóztattad. Noha pedig legterjedtebbek

azok, mellyeket mint ön magadért, mind köz és magunk mindnyájunk javáéit teli} es

keblünkből óhajtunk —még is Fenséges Uram! mind ezek oda irányoznak: hogy az örökkévaló gondviselése Néked annyi esztendőket, a’ mennyit az ember ha-15 *

Fo Rendi Ülés1