1832-1836 Jegyzőkönyvek 13. • Felséges Első Ferencz ausztriai császár, Magyar, és Cseh ország koronás királyától Posony szabad királyi várossába 1832-dik esztendőben, karácson havának 16-dik napjára rendeltetett Magyar ország' gyűlésének jegyzőkönyve. / Posony / Nyomtattatott Belnay, Landerer és Wébernél. / 1832-1836

425. országos ülés

létezni egy diaeíiilis újságnak, arra nézve a* Szólló a’ megelőző censurát megállapittatni kívánja.

Szepes Vármegyei 2-dik Követ úgy vélekedett, hogy ezen kerületi Izenet

olly elveket magában foglal, mellyeket sem a’ fennálló törvényekkel, sem alkot•%

mányunk szellemével ősze nem egyeztetheti, sőtt mellyeknek nem hogy elfogadásától, hanem még kinyilatkoztatásától Hazánk Rendei eddig irtóztak, és minekutána ezeknek életbe hozása mostani állásunkat sarkából kimozditáná, és Hazánkban a’ nemességet minden kiváltságiból kivetkeztetné, mindazon hitet, mellyel utasításának fentartására lekötötte magát, megszegné, mind azon szent kötelességet, mellyel Hazájának tartozik, elmulasztáná, hogy ha Országunkban még eddig hallatlan és roppant veszedelmet rejtő elvek ellen Megyéje nevében ki nem kelne, és ezeknek innepélyesen ellent nem mondana.

E’ tekintetben magához vonó feladásnak tartja, hogy ha a’ mostani időszakaszra, vagy az úgy nevezett időszellemére szorgalmatos és előre el nem foglalt vigyázó a’ sajtó szabadságának értékéről kinyilatkoztatott köz véleménynek haladását követvén, arra szemét fordítja, miképpen avval azok élnek, kik ezen szabadságnak becse eránt véleményeit közre bocsájtották, a’ mint t. i. annak bírása köréhez mérsékelve, és a’ nép személyes pallérozásához képpest ezen szavak a’ nemzetek közepéből halladszanak. Ezen becs, vagy arra való tekintet két szempontból magát előmutatja, a’ dolog maga magában, és annak a’ constitutionalis életre való viszonyos béhatása és erős béfolyásáról. E’ jelen Izenet is ugyan azon két szempontból fogta fel a’dolgot, — az első tekintetben az embernek szabad gondolkodliatási és közlési jusáról, és azon erkölcsi ’s értelmi kifejlődésről szóll, melly egyedül a’ közlés, és pedig korlátlan közlés által eszközöltethetik. Hogy ha itten az embernek természetes jusairól tanácskozni kellene, ez eránt egy szót sem vesztene, azon állításnak helyességét elösmérvén, de a’ midőn a’ polgári társaságban ugyan azokat a* Status fenálló viszonyaihoz alkalmaztatni kell, sem a’ polgárok korlátlan közléshez való jusát, sem azt el nem esmérheti a’Szólló, hogy az illy szabad korlátlan közlés a’ nemzetnek kifejlődését eszközölheti, a’ midőn egy részről azon jus, mellyel kiki a’ maga vélekedését közönségessé teheti, azt a’ just magában nem foglalja, hogy másoknak vélekedését hamis festékekkel lerajzolhassa, polgártársinak indulatit képzelt reményekkel felhevithesse, vagya’ közrendnek háboritására felszóllalhasson, a’ melly közlésnek neme egyenesen a’köztársaság megelőző figyelme alá tartozik: úgy más részről az eddigi törvények, erkölcsök, ősi szokások, és az országiás vezér-szabályai minden nemzetnél a’közlésnek köreit is elhatározzák, mellyeken túl minden közlés veszedelmessé válik. A’mint az oskolákban a’ tanítóknak közlései bizonyos korlátok közzé szórhatnak; a’ mint a’ KK. és HR. mai határozások szerént a Ludoviceum oskolai rendszerének elhatározása eránt kiküldött Választmány által ezen korlátokat előre is kijelelni akarják: úgy a’ sajtónak közlése is korlátlan nem lehet, ha csak azt nem akarjuk, hogy a’ sajtó nem mint az Izenetben érintetik a jótévő napfény módjára, hanem mint egy meggyújtott szurkos fáklya világítson, mellynek füstszag sebes nagy lángja képes Hazánknak minden boldogságát megemészteni. — Ezen Izenet az emberekről nem úgy ítél, mint vannak, hanem úgymint lenniek kellene, és azért theoriai régiókba ragad akkor is, a’ midőn azt állítja, hogy a’vélemények szabad súrlódása az ámítást nem csak nem eszközölheti, hanem azt inkább egészen elenyészteti, arra nem tekintvén, hogy