1832-1836 Jegyzőkönyvek 13. • Felséges Első Ferencz ausztriai császár, Magyar, és Cseh ország koronás királyától Posony szabad királyi várossába 1832-dik esztendőben, karácson havának 16-dik napjára rendeltetett Magyar ország' gyűlésének jegyzőkönyve. / Posony / Nyomtattatott Belnay, Landerer és Wébernél. / 1832-1836
423. országos ülés
374 423. ÜLÉS 10. Febrar. Péisi Káptalan Követe ezen most szóban jött tárgynak bővebb megtzáfoíásába nem ereszkedik, mert minden abból kerekedhető szóváltásokat gondosan elkerülni kíván, egyedül ellenmondását nyilatkoztatja ki azokra nézve, mik Trenchén és Zala Vármegyék Követei által felhozattak. Tsndálja különösen Zala Vármegyei Követ urat, hogy okoskodását egy olly irományra, tudni illik a’ most értekezés alatt lévő Izenetrc alapította, melly iránt országos megegyezés nem lévén ekkorig, legkissebb diplomaticai erővel sem bír; oktatni vagy tanátsal tartani a’ Követ urat a’ Szólló nem akarja, de elmeri mondani legalább vélekedése szerént, helyesebben intézte volna okoskodását, ha azt olly irományokból merétette volna, mcllyek a’ Törvényhozó testnek a kérdéses tárgy feletti Ítéletét több ízben kifejték. Hlyek az előleges sérelmek, mellyek az 182s/f és 1830 észt. Országgyűléseiből, valamint e’ jelenvalóból is O Felsége elejébe terjesztetvén, a’ 1 íí-ik pontban az Egyházi Rendnek jószágai s birtokai felett való jussairól ezen elvet állítják fel „Clerus enim Hungáriáé praeterquam quod bona sua nobilitari jure nullis daliis aut praestationibus obnoxio teneat“ ugyan azon sérelmeket ezen mostani Országgyűlése már hat Ízben sürgette a’ Fejedelemhez tett Felírásaiban és mind annyiszor magáévá tette a" felhozott elvet. Mire nézve az okos világ előtt részérül nem merne többé egymást, azzal ellenkezőt felállítani, és most feketének vitatni azt, a’ mit mór hatszor fejérnek vallót, 's kimondott. Kassa városa l-ő Követe engedőimet kért, hogy mielőtt a’ tizedről véleményét kimondaná, a’szóbeli pörökrül szólló Törvény javallatra vissza menni kenteién, igaz ug) an hogy a’ Fő Rendek utolsó viszon üzenetükbe nem annyiban ugyan, mint ha döbbeni véleményüket megváltoztatták volna, hanem inkább az országos tárgyaknak siettetése tekintetéből a* szóbeli perekről készétett Törvény javallatnak Ő Felsége elejébe terjesztését nem ellenzőnek, és így e’ tárgyra nézve a’ két Tábla közti egyezés már vagyon, de ezen megegyezést a’ szólló Követ még olly országos végzésnek nem tekintheti, hogy ennek valami, törvényes és kötelező ereje lenne, mert arra, hogy ezen javallatból Törvény váljon, még a’ Törvényhozói hatalom más részének is t. i. O Felségének hozzá járulása megkivántatik, és éppen azért mivel ez megkivántatik, és még eddig nintsen, de azért is, mivel ezen Törvény javallatnak 7-ik szakaszába olly rendelkezés foglaltatik, mellyet a’ szabad Királyi városok törvényes kiváltságos és municipalis igazaival semmiképen sem lehet megegyeztetni, de végtére azért is, mivel ebbe a’ szabad Királyi városok olly részt és befolyást nem vettek, melly őket törvén}essen illette volna, a’ szólló Követ is ezen Törvény javallat eránt kimondott végzést törvényes Országgyűlései végzésnek el nem ösinérbetvén, és azt a’ Napló könyvbe betétetni kéri. A’ tizedről szólló Törvénytzikkelyre véleményének előadását magának továbra fentartván. Eperjes városa Követe. A’ szóbeli perekre nézve hozott conclusuinat mind a’ két Táblának törvényesnek lenni az alkotmány szelleméből kereken tagadja, tagadja mint közönséges felesküdött polgár, tagadja mint a’ választott Közönségnek közönséges felesküdött tagja, tagadja az Alkotmány aristocraticai szelleméből, melly iránt szívbeli hajlandósággal viseltetik, tagadja pedig annál inkább, minthogy minden egyes polgárnak a’ Tanátsbeliek választásába való befolyását itt nyilván lelszóllíttatván, egy szempillantatig sem akadályoztatja, de nem is akarja egy szempillantatig is megtagadni polgár társainak minden polgári jussok gyakorlatát, vagy azo-