1832-1836 Jegyzőkönyvek 13. • Felséges Első Ferencz ausztriai császár, Magyar, és Cseh ország koronás királyától Posony szabad királyi várossába 1832-dik esztendőben, karácson havának 16-dik napjára rendeltetett Magyar ország' gyűlésének jegyzőkönyve. / Posony / Nyomtattatott Belnay, Landerer és Wébernél. / 1832-1836
385. országos ülés
385-dik L LÉS. 25. November. 13 győzve, Hogy az Urbérben az adózónak adott kedvezések megsemmisítetnek az által , Ha a’ deperditák terhe az adózó válláiról levétetni nem fog. — Beregit Vármegyének 2-ik Köv ete a’ feltételt mind a’ Felírásba mind az izenetbe tétetni kívánja , 's e’ részben a’ Bars Vármegyei Követtel egyet nem ért mert ha ezen feltételben lesz a’Felírásban az egész T. Törvény Czik. ipso facto megfog szűnni, ha pedig nem lészen ben, arról még a’ további tanácskozás fenmarad. — Ugocsa Vármegyének 2-ik Követe egyenesen a’ Felírásba kívánja ezen feltételt bététetni; egyszersmind a’ fö Kendeknek is azt kijelentetni. Pest Vármegyének 2-ik Követét megköti utasítása, rnelly pontonként kiteszi, mi terheket fogadjon el a’ jobbágy telkeket használté nemesekre nézve. Ezeket elfogadni kéntelen, de több terhet vinni számokra haza egyáltaljában nem akar. A* Szónok a’ magyar nemességet úgy tekinti, mint a’ costitutiónak őrtestét, mellyet megosztásokkal gyengíteni ’s mint egy köz falak vonásával egymástól elválasztani mindenkor veszedelme a’ hazának. Ezen tekintetből, valamint az egész adózó népet, úgy különösen a’ nemességet az alimantatio alól felmentetni kívánván, nem akarja ugyan azt conditio sine qua non-nak tétetni, de felszólítja a’ KK-kat és KR-ket, hogy ezen teher megszüntetésének sürgetessénél állhatosan megmaradjanak. Győr Vármegyének első Követe azt, hogy rnelly veszedelmes légyen a’ tractatus alatti tárgyaknak őszefüggesét világosan ki nem fejezni, ’s a’ feltételeket nyilván ki nem kötni, az alsó Tótországi nevezet felett máig is tartó vitatások példájával igyekezvén megmutatni, előbbi kijelentése következesében szinte oda nyilatkozott, hogy a’ 6-ik az egész Czikkelyre nézve, mint conditio sine qua non nem csak az ízenetben, de a’ Felírásban is nyilván kijeleltessék. Zemplén Vármegyének 1-ső Követe a’Zala Vármegyei indítványt pártolja. Bihar Vármegyének 1-ső Követe azt véli: hogy akkor, midőn ezen TörvényCzikkelynek elhatározása czélba vétetett, az azt megállapító többség azt vette fel indító okul, hogy az adózónépen fekvő teher egyarányosan oszoljék el, és így az ádóbeli fundus neveltessék, —ezen szempontból indult ki a’ deperditák kérdésében is, és e’ részben azt mondani: attól el nem állok akár fogadja el a’ Kormány akár nem, igen szép, de ez által az egészre nézve semmi óvás, vagy könnyebbség nem eszközöltetik, mert ha a’ Felírásban ki nem jelentetik, hogy ezen 6. szakasz a’T. Törvény Czikkelynek sine qua non conditiója, az fog következni : hogy a' Kormány a’ T. TörvényCzikkelyet elfogadni fogja, de a* 6-dik szakaszra nézve még választ sem is adand. Annálfogva ezen 6-ik szakaszt mint egy olly feltételt kívánja a’T. TörvényCzikkelyhezkötni, mellynélfogva a'Kormánjrkéntelen legyen az Ország Rendéivel tractatusra lépni, világosan kijelentvén a’Felírásban hogy csak azon feltétel alatt áll meg a’ T. Törvény. Baranya Vármegyének 2-dik Követe akarta ugyan az egész Törvényt elmellőztetni, miután azonban már megmaradt ezen a’ nemességet adó alá vető határozat, minthogy egész mértékben Küldői kívánságát el nem érhette, legalább azt kívánja: hogy az alimentatio terhe alól mentessék fel a nemesség, ezt pedig csak úgy látja elérhetőnek, ha a’ 6-ik §-tól semmiféle szin alatt el nem áll, ’s igy ezt világosan a’ Felírásba kitétetni kívánja. Jegyző-Könyv. XI11. Darab. 4
