1832-1836 Jegyzőkönyvek 12. • Felséges Első Ferencz ausztriai császár, Magyar, és Cseh ország koronás királyától Posony szabad királyi várossába 1832-dik esztendőben, karácson havának 16-dik napjára rendeltetett Magyar ország' gyűlésének jegyzőkönyve. / Posony / Nyomtattatott Belnay, Landerer és Wébernél. / 1832-1836
382. országos ülés
42.5 382. ULKS. 12. Nor-Mert leérkezett már és itt van Ő Felségének a’ korona őri hivatalra Királyi jogjához képest párántsolt kegyelmes kitűzése, itt van a’ pillanat — mellyben a Szollá Küldőinek forró kívánságát ne talán sikerülni láthatja, — de nem tudván mit foglaljon magában a’ boldog jövendő, annak felvétele előtt ő mint Képviselője ’s tsekély tolmátsa Küldői lelkesedésének ezennel ditső nemzetének színe előtt itt nyilván kijelenteni Követi tisztének tartja: hogy a’ nemes Grófnak honfi buz^almit ’s fáradozásit kitüntetni kívánván a’ Korona Őri választásra Küldői egy szívvel és lélekkel Gróf Széchényi Istvánt óhajtják. Ezt nagyobb éljen hangzás követte. — Mellyre Gróf Széchényi István: így fejezte ki magát: igen eltávozna a’ Szólló az igazságtól, ha tagadná, hogy illy rendkívüli megtisztelés a’ legtisztább örömökbe nem ringatja keblét. Ugyan is érzi ő e’jutalomnak tellyes betsét legöszintébb, de kimondhatatlan háládattal lelke fenekéig. Ha Isten élteti, ha Isten segíti, némiileg le fogja szolgálni, és nem szóval, de tettel. Örömét pedig határtalanul megnagyobbítja — azon benne iétező öntudat, hogy miolta ifjúságában a katonai pályára lépett, és arról ismét visszatért a polgári élet köreibe — mái napig soha nem hogy hivatalok, kikiilönböztetések, és jutalmok után csúszott mászott volna — soha nem; de ezen alkalommal is felhívja mind azokat, kikitt jelenjvannak, és jelen Hintsenek, szólljanak tett e’ e’tárgy körül egy lépést is, — vesztett, — szólít e’ tsak egyetlenegy szót is, kérdi, ’s szóllaljon fel ki tud? De most — kérte Ö Cs. Kir.Fo Herczegségét, és országunk egybegyűlt mélyen tisztelt Képviselőit; — most miután érdeme túl a' legszebb jutalmat volt szerentséje aratni; méltóztassanak felhagyni minden további szóval csekély személye körül, — és ezt ő kéri, ki mindég pártolta ?s védte honja jussait; nemzete igazait, s ezen túl is fogja tehetsége szerént pártolni és védni utolsó leheletéig, de más részről kész vérét, sőt életét is kotzkáztaíni, hogy viszont a’ Fejedelmi jussok is szeplőtlen tisztaságban maradjanak, s azokon büntetlen senki legkisebb tsorbát ne üssön. A’ Koronaőr candidatiója egyenesen és szorosan Urunknak, Fejedelmünknek igazaihoz tartozik ’s vajmi jól tudja Ö Felsége kiket illet ezen tiszt, és kikben bízik legtöbbet az Ország. Hadd olvassa tehát úgymond Felséges Haza! — miután legőszintébb köszönetét, legforróbb háláját még egyszer kijelenté — a’ tisztelt ítélőmester Ur nyúgalomban és minden akadály nélkül, legkegyelmesb Fejedelmünk Leírását. — És ez legalázatosabb kérése , ez legalázatosb esedczése. * Month Vármegye 1-ső Követe: a’ lelkes Grófnak előre kijelentett lemondása, a’Szóllót nem menti fel azon kötelességtől, mellyet Küldői reá mértek, hogy tudniillik Gróf Széchényi Istvánnak a' Korona Őri hivatalra leendő kijelelésére ajánl tatását minden módon eszközölni törekedjék; ő a’ tisztelt Grófnak számtalan nagy érdemeit, mellyeket Temes Vármegye Követe már előszámlált, nem kívánja ismételni , tsupán a béli kívánságát bátor kinyilatkoztatni, hogy Küldői részéről óhajtaná, ha a’ Korona Őr választása addig felfüggesztetne, míg a’ már javallatba vett felterjesztés Ö Felsége eleibe jutand. — Ezekután a’ Nádor Ispányi ítélőmester felolvasta az e’ f. e. October 2G-kán költ, s az országos irományok között a’ CCCLXXVIII. szám alatt olvasható kegyelmes Királyi Resolutiot, a’ mellyben Végh István Korona Őrnek halála által megürült Korona Őri hivatalra Ráró Révay János Thúrótz Vármegyei örökös — Szilassy Jó’sef Torna — ’s Gróf Battyányi Imre Zala Vármegye Fő Ispánjai kijeleltetnek. Jegyző-Könyv. X/í. Darab. 10?
