1832-1836 Jegyzőkönyvek 12. • Felséges Első Ferencz ausztriai császár, Magyar, és Cseh ország koronás királyától Posony szabad királyi várossába 1832-dik esztendőben, karácson havának 16-dik napjára rendeltetett Magyar ország' gyűlésének jegyzőkönyve. / Posony / Nyomtattatott Belnay, Landerer és Wébernél. / 1832-1836
366. országos ülés
is méltán várhatja, hogy a’ Királyi megadatni fog. Az Elölülő megjegyzi, hogyazünghi Követnek kifogása őtet éppen nem illetheti, mert miután az úrbéri 1-ső Törvény Czikkely 14-dik §-sa már meg haliadva vagyon, hogy tudniillik a’[földes Ur minden deserta telkeket népesíteni tartozzon, azt felhozni okúi, és arra hivatkozni maga rendjén lenni látja. Bereghj 1-ső Követ: Valamint már elébb ezen szerencsétlen T, articulusnak egész tartalmára nézve Küldői meg nem egyezését kijelentette, úgy annak bévezetését is, melly nem csak nemesi törvényes kiváltságainkat, hanem mind a’ 1825-diki, mind a' jelen Ország Gyűlés határozásával is ellenkezik, Megyéje részérül el nem fogadja. Bihar Vármegye 2-dik Követe: Miután ahhoz reménység nem lehet, hogy a’ nemesek a’jobbágyi telkek, és állományok használatával egybekötött teher viseléstűi mentek legyenek, Küldőinek azon óhajtását kivánnya előterjeszteni: hogy mivel egy terhelő Törvény is visszaható erővel nem bírhat, tehát a’ megállapítandó teher viselésre csak azon nemesek köteleztessenek, kik a’ felállított szabad adás vevés utján jobbágyi telket, és állományokat szerzendenek nem pedig azok is, kik a’Törvény kihirdetése előtt is hasonló fundusokat szereztek. — Ez az úrbéri 1-ső Törvény Czikkely 6-dik §-sának is értelme, úgymint ajánlás tellyesítetni is, és igy a’ moratorium bi30í 1 !ß u n>«1 a melly egyenesen azt tartja : hogy a’ ki a’ szabad adás vevés utján jobbágyi telket, és állományokat szerez — azon hasszonvétellel egybekötött, és a’ T. Törvény Czikkely által megállapítandó köz terheket viselni tartozzék. Ezen Ország Gyűlési határozatnál tovább menni, a’ szólló Követ. Küldői tanácsosnak nem tartják. — A’ magyar nemes jussainak és kiváltságainak épségben tartásáért él, hal, és ezen maga eránti kötelességet kárhoztatni nem lehet, mert máskép valóban meg szűnne magyar nemes lenni. — Ezen elszánásnak szomorú példáját látta a’Szólló Megyéje 1760. táján, midőn azon Nagy-Szalontai 300 lakosoknak maradéki, kiket Botskai István Fejedelem a’ Nagykereki várból lett kiszabadításáért Donatioval meg nemesített, szinte másfél századig gyakorlott szabadságokból királyi parancs következésében erőhatalommal kivetkeztettek, kik is e’ miatt elkeseredvén, és tanyáikra, szállásaikra magokat kivonván , a’ reájok rótt adót makacson megtagadták, ügy hogy az ellenük vitt katonai erőnek sem engedvén, ellenséges módon üldöztettek, szállásaik tűzzel vassal elpusztítattattak, magok pedig kik életekkel nem adóztak, elszélesztetvén, sokan földön futtokká lettek. Akarhatják e’ a’ T. KK. ’s BB. nemes jobbágy társaikat hasonló örvénybe taszítani? Tudja a’ Szólló azt, hogy a’ Törvénynek nagyobb kötelező ereje van, mint a’ királyi parancsolatnak, és ki merész a’ Törvénynek magát ellene szegezni, a’ vég veszélyt meg érdemli, de tudja azt is, hogy a’ Haza attyáinak a’ hazafiai eránt hasonló nehéz esetekben, midőn százados kiváltságok forog kérdésben, és a’ sarkalatos Törvények melletlek szóllanak, némü kémélléssel, és figyelemmel viseltetitek illik. — Maga az 1827-dik észt. Ország Gyűlése, melly a’ jobbágy telket használó nemesekre a' köz teher viselési terhes Ítéletet elsőben kimondotta azokra nézve, kik a hozandó Törvény kihirdetése előtt szereztek jobbágyi telkeket,
