1832-1836 Jegyzőkönyvek 12. • Felséges Első Ferencz ausztriai császár, Magyar, és Cseh ország koronás királyától Posony szabad királyi várossába 1832-dik esztendőben, karácson havának 16-dik napjára rendeltetett Magyar ország' gyűlésének jegyzőkönyve. / Posony / Nyomtattatott Belnay, Landerer és Wébernél. / 1832-1836
365. országos ülés
3ö5. ÜLÉS. 13. Oct. *13 pauperum tabernas“ tetszet az erdenies Követnek munkájában így travestálva beszőni „calamitas aequo pede pulsat Regum turres et pauperum tabernas.“ 3Vlár ki a’magyar nemzetnek Fejedelméhez való hűseget esrnéri, tudja azt: hogy mig a’ magyar nemzet el nem enyészik, és még egy cscp vér lesz a’ magyarba, addig a’ Magyar Király védetlen clhagyattatásba nem marad. Mig a’ magyarnak értéke lesz ’s utolsó béfaló harapására nem szorul, addig a’ magyar Király nyomorúságra nem juthat. — A’ Szállóval együtt el is fogja esrnérni: hogy éppen a’ magyar törvényhozó terem az, hová azon travestált versnek jóslata egy áltálján fogva nem illik. Egyébaránt A’napi rendre került izenetnek tartalma azon főkénen kincstárba járandó adózásról szóllván, melly az Ország védelmére fordítandó, alkalmatosságot nyújt a’ Szóllónak a’ haza hajdani védelmi rendszerét az időközbe behozott változásaival történeti ’s törve'nves adatok után öszve hasonlítani. •t A’ világ történeteinek évkönyveiben egy leg csodásabb tünemény, hogy nemzetünk Asiának legtávolabb szegletéből Európába vándorolva a’ többi nemzetektől el nem nyelettetett, ’s fészket vert magának. Gyűlölt jövevények valónak vándor eleink e’ honba, nem köték hozzájuk e’ szomszéd nemzeteket az ösroéretség, nem a’ rokonság édes kötelei — nem a’ szokások, és élet módjának egyformasága — addig elé nem hallott érlellen nyelven hallott idegen Isteneknek áldoztak. — INem védelmezték a’ foglak hont tenger határok, nem voltak Chinai falak ellenséges szomszédjaik ellen, és még is maradandó hazát vívtak ki utódjaiknak, kik sort fogván a’ többi Európai Nemzetek között illy étén álladalmakat a’ századok’ viszontagságain keresztül, a’ jelen időkig fentartolták, ’s reánk is által bocsátók. Vallyon minek lehet? valljon minek kelletik azt tulajdonítani, hogy illy kétes álladalmak között alakítani, ’s feltartani képesek voltak az Ország’ alkotványát, mint egyedül annak, hogy védelmi rendszerük hel\esen vala választva’s férfiasán telljesítve? kiáltotta ezen védelmi rendszer a’ mindeneket elenyész tő kor legveszélyesebb próbáit, mert ugyan ennek kell és lehet egyedül tulajdonítani, hogy az Asiai vad tsoportok dúlásai után nemzetünk elébbeni alakjába ismét öszveszedődhetett; ennek kell tulajdonítani, hogy noha felkent koronás Fejedelmét a’ siralmas Mohátsi dagvánjba temetve, az ellenség más fél sz ázadokig dúlta az elszaggatott Haza’ legtermékenyebb kebelét, ’s birla fő városát, még is a’ széltszaggatott nemzet feltartotta annjira nemzetiségét, hogy lelkes Fejdelmeinek tülekedéseivel, ’s keresztény szomszédjainak segedelmével vissza szerezhette eredeti épségét. Illy nyilvános, illy kiálló próbái lévén a’ védelmi rendszer czélerányos és helyes voltának, nem csuda: hogy sokáig aggódtak, tűnődtek a’ nemzet1 Képviselői mig az 1715 esztendei Országgyűlésén elfogadtak, ’s kimondottak azon törvenjt, inellj az aduig gjakorlott védelmi rendszert megváltoztatta; — számos törvényeket hozhatna a’ Szálló e- 1Ó, melljek illy formán hangzanak: „Vexilla Regis sequentur: copiae Hant, aut Episcopi, Comites autem Parochia ni, praeter suos, cum gentibus Comitatuum bene armatis comparebunt" ’s a’ többiek ezekhez éppen hasonlók, inelljek csíné rétesek a Karok és Rendek elolt: honnan kitetszik, hogy azon törvények, melljek az 1715. esztendő előtt az Ország védelme tárgyában hozattak, mindég a’ személyekről szólloltak, és nagyon természetesen: mert olly földet a’ jo Isten nem teremtett, melly magát s a’ rajta lakót védelmezné a meglátna o e 11 *
