1832-1836 Jegyzőkönyvek 12. • Felséges Első Ferencz ausztriai császár, Magyar, és Cseh ország koronás királyától Posony szabad királyi várossába 1832-dik esztendőben, karácson havának 16-dik napjára rendeltetett Magyar ország' gyűlésének jegyzőkönyve. / Posony / Nyomtattatott Belnay, Landerer és Wébernél. / 1832-1836

369. országos ülés

166

369-dih ÜLÉS. 17-dik Oct.

minthogy a Törvénynek mentül világosabbnak kell lenni, aze'rt Araddal egyet értvén 3 — annak világos kitételét kívánja.

Az Elölülő. A’ colonicalis telken lévő nemesekre nézve világos a’ jelen szerkeztetésböl is, hogy a’ katonai quártélyozás terhével azok nem tartoznak; a’ városokban lakó, ’s birtokos nemesek eránii rendelkezésnek pedig ügy véli itt helye nem lévén, az azok eránti rendelkezés egészen külön Törvényt kíván.

Mármaros Vármegyei 1-sd Követ: Küldői a nemességre semmi teher hárítani nem akarnak, ennél fogva ő utasítása értelmében ezen T. Törvény Czikkelynek elvettetését kívánta, ezen kívánságától most azonban elesvén, legalább világos törvényt óhajtana, ’s ennél fogva a’ szerkeztetekben világosan kitétetni szükséges, hogy a’nemes jobbágyok a’ quártélyozás, és forspontolás terhétől mentek.

Heves Vármegyei 2-dik Követ: a’ 6-dik szakasz vége néki aggodalmat szerez, azért a’ Komáromi hozzá tételt, és az Unghi változtatást elfogadja.

Szabadka városa Követe előrebocsájtván azt, hogy nemes Veszprém Vármegye Követének azon állítását, mintha a’ nemes ember a’ katonai quártclyozástól általjánosan ment leríne, el nem esméri, mivel az 1715. észt. 43-dik Czik. 5-dik §-sa szerint ezen kivétel egyedül csak a’ nemesi birtokokra, az ügy nevezett curiákra vagyon szorítva. Egyéberánt pedig ezen jobbágyi telkektől járandó nem csak katonai quártélyt, de akár mi névén nevenzedő mind személyes, mind vagyonbeli terheket a’ nemesre ügy, mint a’ nemtelenre egyenlő módon, és minden megkülönböztetés nélkül terjeszteni kívánta, egyedül csak az ügy nevezett „dica capitis“ fizetéstől, és személyes katonai állítástól (statutio) tévén a’ nemesekre nézve kivételt. A’ köz terhek igazságos elviselése — mondá a’ szólló Követ — minden Státusban élet erejű, és a’ hol ez a’ köz iránytól, és igazságtól eltávozik, ott a’ nyomasztó súly alatt ínségre jutott adózó elszegényedve, és elnyomatásán elkeseredve, mindazon veszélyeknek Örvényébe merül, mell veknek oiiy szomorű példáját látjuk /nás nemzetek történeteiben. Illy veszedelmes Drámmákat hazánktól eltávozfatni kívánván, megesméri ugyan a’ Szólló, hogy a’ nemes ember a’ maga curialis nemesi jószágától juxta titulum 9-um I-mae 6: 1723-dik és 8: 1741-dik Törvények szerint minden adózásbeli terhektől ment. légyen, ámbár ezek eránt is meg kell vallania* hogv immár ideje volna ezen kiváltságokkal együtt járó ország védelme tekintetéből, melly az 1715 dik észt. módjánál fogva szinte egészen megváltozott, és melly szerint azon itten a’ napokban annyiszor említett mondás: hogy a’ nemes ember született katona, csak nem fordítva áll, és inkább a’ jobbágyokra, és városi lakosokra illik, minthogy azon rendes adót, és ezzel járó ország védelmét ezek viszik, — ezeknél lógva tehát már igen tanácsos volna gondoskodni arrul is, hogy ezen curialis birtok is az ország védelme terhével gazságos arányban, és részvételbe hozattatnának, — azonban ez most nem lévén a’ tárgy, ezt többé fejtegetni nem akarta — minekutánna, ügy is állítatik , hogy a’ nemesség egy részét vagyonának jobbágyi használat alá vetvén, és ország védelmére szánván, ezzel törvényes kötelességét tellyesitendi. — De ez így történvén , ha ismét ugyan ezen jobbágyi haszná-