1832-1836 Jegyzőkönyvek 12. • Felséges Első Ferencz ausztriai császár, Magyar, és Cseh ország koronás királyától Posony szabad királyi várossába 1832-dik esztendőben, karácson havának 16-dik napjára rendeltetett Magyar ország' gyűlésének jegyzőkönyve. / Posony / Nyomtattatott Belnay, Landerer és Wébernél. / 1832-1836
364. országos ülés
10 ;3G4. I LES. 12. October. zajának alkotványos thrónját, de nem hízelgő szavakkal mert így gy«alázná, hanem azon szabad űui és jobbágyi bizodalommal, melly tront’s nemzetet egyaránt nemesít. Mind ezeknél fogva, mikkel bátor vala a1 szolló terhelni a’ Tekintetes Karokat és Rendeket, általjánósan pártolja a’Békési sérelem orvoslása eránt költ izenetet. A’ mi pedig az a’ mellé tsatolt Felírást illeti, ha bár annak velejére és az abban felhordott okokra nézve nints is a’Szollónak kifogása; de bérekesztésében hijányt talál. Ilalgatna ha tsak egyes eset feküdne előttünk de hármas a’ sérelem. Gyökeres okára kell hát mennünk, egymást tsak illy hamar felvállalt három esetnek ’s ezt érintenünk alázatos Felírásunkban. — Ne rejtegessük,mert nem rejthető aggodalmunk,hogy némelly felette szolgálatosok, tán rém képeket tüntetvén fel felölünk bizodalmatlanságot gerjesztettek Kormányunkban a’ nemzet eránt. A’ Szolló más okot nem tud ’s ennél kell maradnia: — Nem szükséges a’ Szollónak hosszasan feszegetnie: volna e' oka a’ Kormánynak bizodalmatianságokra a’ hű magyar nemzet eránt? ki álta ez a’próbát, hogy feljebb ne menjen a' múlt század vége óta majd egész Európát rengetett rázkódások közöt}, mellekben alkotványának és alkotványos thrónjának árnjéka alatt nyugtán várta el lezugásait a’ polgári viharoknak, nem öszve téve várta pedig le azokat, hanem áldozatot halmozva áldozatra, ’s éppen akkor tévé ezeket, midőn félszázados sérelmei orvosoltatását sürgette. Ma«*a most ditsőséjtresen országló Fejodelraünk eránt is, bizonyíthatta e’ a’ nemzet nyilványabban a’ maga határtalan bizodalmát, mint midőn koronáztatását még attya életében elfogadván, az ante coronationalis kiváltatoktól és alkotható Törvény Czikkelyektől, mellyck az Ulászló és II—dik Mátyás példáiknál és biztosításaiknál fogva mint egyezkedési feltételek nem fogtak volna megtagadhatok lenni, elállani kész volt. Ezen Országgyűlése kezdetén pedig, mellőzve az országos munkálatokban reá nézve már a’ múlt Diaetán kedvezőleg megállapított sorozást a’ Felség kívánatára hajolva, az urbért tűzte ki első tárgyául munkálkodásának? Lehete e’ mind ezeknél nyilványobb jeleit adni a3 tántoríthatatlan hűségnek és bizodalomnak , valamint annak is, hogy a’ szabad alkotványú nemzet a’ Királyi székeknek is legerősebb támosza? Ezei tekintet’s ebből eredő fájdalom az, mellvné! fogva a’ szólló Követ azt kívánja, hogy alázatos Felírásunkban a’ Tekintetes Karoknak és Rendeknek, ne tsak a fő szóljon a’ maga hideg okaival, hanem a’ szív is a’ maga meleg ömledezésével. Ennélfogva az okok előszámláiása után a’berekesztés e*ött, ezen szók után: „perinde restringatur1* ezen szavakat óhajtaná még béiktattatni: „si forsan, quod non ita esse speramus, triplices hi tam subito semet excipientes, laesae votorum libertatis casus, ex labefactata erga gentem hungarum throni fiducia suam traherent originem, justus noster dolor magis adhuc ingravesceret, cum gens haec inde a saeculis praeprimis autem posterioribus temporibus, quibus concussa ferme tota Europa ingemuit, inconcussam suam fidem et adhaesionem erga augustam regnantem Domum , non una vice conprobaverit.“ Hármas sérelem tárgjában nem sok a’ mit kér a’ Szolló. — Nehány szót, ’s tsak ollyat, melly valamint a’tartozó hódolattal megfér, úgy a’szabad alkotmányé magyar ajkát is megilleti, midőn törvényes Fejedelme előtt méltó fájdalmával nyilatkozik. — ezután: —
