1832-1836 Jegyzőkönyvek 11. • Felséges Első Ferencz ausztriai császár, Magyar, és Cseh ország koronás királyától Posony szabad királyi várossába 1832-dik esztendőben, karácson havának 16-dik napjára rendeltetett Magyar ország' gyűlésének jegyzőkönyve. / Posony / Nyomtattatott Belnay, Landerer és Wébernél. / 1832-1836
355. országos ülés
i 35.7. ÜLÉS, 10. Scpf. Hí) mint az alsó Megyék. Ezen igazságtalanságot maga a’ K. Válasz is átlátván, az elbecsültetés esetében az épületi fa árát a’ földes urnák oda ítéli, de a’ Szólló az elbecsültetés, eladás, és elmozdítás eseteit egyáltaljában megkülönböztetni nem tudja, mert ha a’ jobbágy akkor, mikor szükségtől kénszeritetvén akaratja ellen házát eladja, a fának az árát földes urának megadni köteles, mennyivel nagyobb ezen kötelesség akkor, mikor tulajdon baszna tekintetéből épületit licitatio útján eladja, és éppen ezen rendelés által az ingyen adandó épületi fajzásnak igazságtalanságát a’ Karok és Rendek magok elösmérték, a’ kik a’ Királyi Válasznál is tovább menvén, az elbecsültetés esetét csak az 1-ső rész 4O Törvény Czikkelyre szoritották, holott ezt ezen Urbér l-ső Törvény Czikkely 12 ^.ban kijelellek mozdítás eseteire maga a’ Királyi Válasz is kiterjesztette. — A’ Szólló mindenkinek Királytól koldusig sajátját szentnek, és azt inconstitutionalisnak tartja, ha egy szabad magyar birtokos tulajdon erdejéből akaratja ellen kivetkeztetik. Vigyázanak a Karok és Rendek, nehogy akkor, a’ midőn a’ jobbágyot arra bírják, hogy házát cseréppel is fedheti, a’földes urat tulajdonából adott engedmények által olly állapotba ne helyhezlessék, hogy házát szalmával fedni kéntelenitessen- A’ Szólló sem a’ K. Választ, sem még amannál tovább terjedő kerületi végzést el nem fogadván, az előbbeni szerkezteteknek helybe hagyására a’ Karokat és Rendeket megkérte. — Az Előlülő: Szepes Vármegye Követe bárom ellenvetéseket hoz fel, rnellyeknél fogva a’ Királyi Választ el nem fogadhatja: Ugyan is mindenek előtt azt állítja, hogy a’Királyi Válasz által a’földes úr sajátjától megfosztatik, de ezen állítása nem alapos, mert a’ Királyi Válasz csak azt kívánja, hogy a’ jobbágy sorsa az eddiginél rosszabb ne legyen, és így a’jobbágyot csak abban a’ használatban kívánván megtartani, mellyben eddig volt, a’ földes úrtól semmit el nem vesz. Azt mondja továbbá a’ szállott Követ, hogy: a’ Királyi Válasz azon kifejezésének »multisque in regni partibus praecipuae considera tionisi( értelmét meg nem foghatja, mert ha az Ország felsőrészeit értette akkor éppen ott, a’ hol a’ fa olcsó, olly praecipuae considerationis nem lehet, mint az alsó Vármegyékben, mellyekben a’fa drága; azonban erre nézve megkell jegyezni, hogy vannak olly részei az Országnak, hol az épületi fajzás a’ jobbágyra nézve elkerülbetellenül szükséges, jelesen illycnek azon felső vidékek, mellyek a’ víz áradásának ki vannak léve, hol a’ jobbágyság házait az árvíz gyakorta elviszi, mivel ha illy helyeken az épületi.fajzás a’ jobbágyságnak meg nem adatik, a’ házát fel nem építhetvén, ke'ntelen lészen elköltözni, és így egész helységek depopuláItatni fognak. Felhozza végre, hogy mivel a’ fajzás eddig csak mint jótétemény tekintetődött azon állományoknak sorában, mellyek egy, vagy más helység classificatioját elhatározták, nem állott, a" Királyi Válasznak azon szavait: »quodpraestationes urbariales reflexe ad quaevis subditorum beneflcia stabilitae sint“ e jelen engedményhez nem alkalmaztathatja, azonban bátor tagadni nem lehet, hogy a’ fajzás az úrbéri állományok közzé nem szárnitatott, annyi még is bizonyos, hogy midőn az Urbér behozatalakor a’ helységek classificáltattak, akkor azoknak minden beneficiumjai tekintetbe vetetodtek, és azok szerint tétetvén a’classificatio, az ollyatén urasagok, kik a jobbagyaiknak iajzás beneüciumot adtak, a’ classificatio tekintetében jobban jártak. I-iptó Vármegye Követe (Madocsányi) a’mint már Jobb ízben kijelenté,
