1832-1836 Jegyzőkönyvek 11. • Felséges Első Ferencz ausztriai császár, Magyar, és Cseh ország koronás királyától Posony szabad királyi várossába 1832-dik esztendőben, karácson havának 16-dik napjára rendeltetett Magyar ország' gyűlésének jegyzőkönyve. / Posony / Nyomtattatott Belnay, Landerer és Wébernél. / 1832-1836
350. országos ülés
392 350. 1 LÉS. 1ft. Aug. közép litat,‘melly"a*1 Királyi Levélben foglaltatik. Többnyire megjegyzi, bogy a’ kik előhozták a’ Diaetának eloszlatását, nem fenyegetődztek, csak aggodalmukat jelentettek, ez pedig igen alapos kötelesség, mert nem, de nem 70 esztendeig hordoztuk a’ provisoWumot, mellyet Maria Theresia behozott, noha meg volt a’morális erő akkor is, nem de a’ törvénybe bent van, hogy minden Diactán a’ sérelmek orvosoltassanak, a’ Diaeta eloszlatott sokszor, es a’serelmek meg is fent maradtak orvosoiatlan. — O marad az izenet mellett. Sáros Vármegye’ 2-ik Követét Követi állásában semmi más tekintet, vagy hatalom nem vezeti, mint Küldőinek parancsa, vagy annak hijjával tellyes meggyőződése **- ’s így e’ jelen Királyi Rescriptumot, melly semmi okokkal támogatva, vagy a’ méltó nemzeti aggodalom iránt megnyugtatással párosítva nincsen, el nem fogadja — az ellen félnek azon kecsegtető szavai: diogy csak most az egyszer legyen ezen felterjesztési mód elfogadandó, minden további ebből húzható következés nélkül — ölet el nem mozdítják, mert ha hajlandó a’ Kormány a’ czimzet eránt a’ nemzet aggodalmát megszüntetni, kérdi miért nem teve ezt csak érintőleg is ezen Rescripturnban? —• Ezen organicus Országgyűlésének nem csak a’ kész felterjesztendő tárgyak lévén a’ feladása, hanem elkészülhetnek még olly Repraesentatiok is, mellyek fontosságokra nézve ezekkel egy arányúak lesznek, akkor ugyan ezen feszült állapotban vagyunk, a mit a’ Szólló magával az idő, és dolog oeconomiájával öszve fértetni nem tud. Azért hiszi Somoggyal egyszer’smind azt is: hogy azon hátráltatás iránti vád, nem ezen Táblát, hanem bizonyítják kölcsönös eggyezkedési e’tárgy feletti irományok, minden igazság szerint a’ Fő Rendeket illeti. — A’ Szólló álhatatosan az V-ik Ferdinandi Királyi czimzet, a’ Császári czimhez már most is tétetni kívánja — a’ Királyi Leírást pedig el nem fogadja. Trencsén Vármegye’ 2-ik Kövéte csupán Soprony Vármegye Követének kívánt felelni, valóban azon Követ, már előre elolvasta azon Királyi Választ, mellyet e’ tárgyban várhatunk: hogy t. i. O Felsége magyar Ország’ Rendéinek másképennem írhat, mint más egyéb jobbágyinak, és éppen ez az, a mitől tartunk, melly helyzetünket , és függetlenségünket veszedelmezteti, — ha tehát még attól is elállunk, a’ mi egyedül tőlünk függ: hogy ne is Írjunk Fejedelmünknek, — ölet mint Magyar Királyt illető czimzet mfellett, kérdi: hol lesz akkor törvényes függetlenségünk? Azon okoskodására Soprony Vármegye’ Követének: hogy erőszakkal válhat ugyan Országunk Austriai provinciává, de diplomatikai úton nem; szinte meg kell jegyezni azt; hogy éppen az erőszaktól nincs mit tartanunk: ezt mutatják a’ múlt idők’ példái, egy pillantat ezeknek megsemmisítésére elegendő volt — de attól kell inkább tartanunk, hogy diplomaticus úton, mellyet orvosolni alig lehet, illy helyzet, és moralis erő mellett, ne váljunk Austriai Provinciává. — Ezt maradjon felkiáltás követvén. Az Előlülő a’ többséget az izenet’ megállapítására kimondotta. Ezekután A'Szóllás sza- Felolvastatott ugyan azon ítélő mester által a’szóllás’törvényes szabad-* badsága. sága’ tárgyába készített izenet. Az Elölülő több alkalmatossággal kijelentvén már: hogy ezen tárgyba felállított elveket az Ország’ nyugodalmára megkívánható rendel megegyeatetni
