1832-1836 Jegyzőkönyvek 11. • Felséges Első Ferencz ausztriai császár, Magyar, és Cseh ország koronás királyától Posony szabad királyi várossába 1832-dik esztendőben, karácson havának 16-dik napjára rendeltetett Magyar ország' gyűlésének jegyzőkönyve. / Posony / Nyomtattatott Belnay, Landerer és Wébernél. / 1832-1836
329. országos ülés
320-dik L Lj fjS. IS. Julius. 133 lem az esztendők kihagyásával úgy mint azt Kassa városa kívánta, helyben. hagyatott. — A' 47-dik szám alatti sérelem, melly Arad városának szabad kir. várossá lett emeltetését foglalja magában, helybenhagyatván — A’ 48-dik szám alatti sérelem, melly Thurocz Vármegye által a’ Magvar nyelv érdemében adatott elő, azon fogva, hogy az már a’2-dik szám alatti sérelemben foglaltatnék, e’ helyen kihagyatott.— Ezután Az Elölülő azt nyilatkoztatta, hogy az idő nyereség tekintetéből az eddig bevégzett sérelmeket a’ Fő Rendekhez általküldeni kívánná. Miben a’ Rendek szinte megegyeztek. Olvastatott ezután a’ sérelmek 2-dik osztályozatában lévő, ’s Veszprém Vármegyének Siófok eránti sérelmét tárgyazó 1-ső szám alatti sérelem — mire A eszprém Vármegye 1-ső Követe: Ha valaki ügyének igazságáról meggyőzettetett, igazságos Bírák előtt áll, ’s még is attól kell neki tartani, hogy ügyét meg nem nyeri, annak helyheztetése nem kellemetes. Hlyen helyheztetéshen vagyon a' Szálló; a’ jelen tárgyra nézve szabad légyen neki mondani; hogy ezen helyheztetését nejn másnak, mint azon környülállásnak tulajdonítja, hogy a’ Törvényhatóságokhoz e’jelen tárgyban Ns. Somogy Vármegye által küldetett informatiók, mellyeken az utasítások, vagy a’ Követ Uraknak meggyőződéseik épültek, ’s részben az 1830-dik esztendei Ország-Gyűlésére is a’sérelmek sorába beadattak, a’ valóságtól, és a’ történtektől sokban különböznek. Ezek közé tartozik azon állítás: hogy a’ Siófoki lakosoknak a’ határnál Ns. Somogy Vármegyében feküvő részében úrbéri fajzások is vagyon. Ez nem áll — mert a’ fajzást azon lakosok nem az Urbáriumnál fogva, hanem csupán az uraság kegyességéből bizonyos szerződések mellett az uraság pusztáján, vagy az ő szomszéd helységeiben gyakorolhatják, illy módon a’ fajzásban akármelly idegen helységbeliek is részesülhetnek. Illyen állítás továbbá, hogy az országos Biztosság által a’ két Vármegyék Küldöttjei közt az egyesség meg nem próbáltatott — hogy Ns. Somogy Vármegye elegendökép ki nem hallgattatott— hogy az országos Biztosság a kérdésbeli határt meg nem szemlélte. A Szálló Vármegyéje részéről a' Kiküldöttségnek tagja lévén bátran mondhatja, hogy neki az előadattakra nézve éppen ellenkező volt tapasztalása ’s az országos Biztosság által beadott irományok is ellenkezőt mutatnak. Ugyan is az előre kirendelt időben mind a’ két Vármegyének Kiküldöttségei a hely színén megjelenvén, és öszvejövén, a’ szomszéd helységben már jelen volt országos Biztosság előtt együtt megjelentenek, mellynek Elölülője őket oda utasította, hogy a’ Törvénynek rendelése előbb mint a’ dolog Bírói Ítélet alá vétetne, próbálnának magok közt egyességet; — nem tétetvén ezen utasítás ellen sem egyik sem másik részről kifogás, vagy ellenvetés, a’ két Vármegyéknek Kiküldöttjei Siófoki helységben öszveültek — de minekutánna Ns. Somogy Vármegye Ki küldöttségének Elölülője által az: hogy Megyéje a’ Sió torkolatját azon Megyétől elszakasztani semmikép nem engedi, a’ mint ez azon Ns. Vármegye végzésében is világos szavakkal kitétetik, -—- Veszprém Vármegye részéről ellenben az: hogy ezen Megye Siófoki helység határának Ns. Somogy Vármegyében feküvő részét is maga Törvényhatósága alá kapcsoltatni kívánja, előadattak volna, mind a’ két Vármegyéknek Kiküldöttjei magokat utosításaikhoz tartván egyesség nem ezközöltethetett. Egyéberánt megjegyzi, hogy a’ Törvények az egyeztetésnek az országos Biztosság által, és az előtt leendő próbálását éppen nem Jegyző Könyv. Xl-dik Darab. 44
