1832-1836 Jegyzőkönyvek 11. • Felséges Első Ferencz ausztriai császár, Magyar, és Cseh ország koronás királyától Posony szabad királyi várossába 1832-dik esztendőben, karácson havának 16-dik napjára rendeltetett Magyar ország' gyűlésének jegyzőkönyve. / Posony / Nyomtattatott Belnay, Landerer és Wébernél. / 1832-1836
327. országos ülés
327. 1/X/íA', lß. Julius, IU A* 27-ik ponlra Torontói Vármegye l-su Követe Küldőinek azon kivonatát, hogy tudniillik a' Vármegyéknél vagy egyéb Törvényhatóságoknál létező tisztviselőknek hivataloskodás ideje aj nyugalom pénznek elnyerésére érdemül szolgáljon, nem tudja mi okbul az ítélő mester úr ámbár az országos Kiküldöttség azt elfogadta, egészen ehnellőzvén, fel sem is olvasta, — minthogy pedig Küldőinek utasításából terjesztette elő, ezen kivánatot kötelességének tartja a’ Szól ló, hogy legalább az országos Jegyző könyvben annak nyoma legyen, azt itten megűjjítani a’ Karok és Rendek ugyan a’ kerületi Ülésekben, valamint az ottan tett észrevételeikhez illesztett szerkeztetek mutatja, két indító okból ezen kivánatot pártolásokra nem méltánlatták, először, hogy a’hivatalt egyedül polgári kötelességből nem pedig előmenetel, vagy haszon keresésből kell viselni, ’s hogy mind eggyik tellyesített kötelességének jutalmát ön érzésében találja. — Másodszor, hogy az illyetén hivatalbeli érdemeknek a’ Kormány által leendő megjutalmaztatását sürgetni nem kívánják, — ami az elsőt illeti bár melly dicsőséges elvnek tartja a’ Szólló: hogy az érdemnek megjutalmaztatását mindegyik ön érzésében találja, de ha tekinti leginkább a’Megyék nem éppen leg háláadatosabb szolgálatját, a’ mellyben mint a’ Karok és Rendek éppen ezen az Országgyűlésén kijelentették, a’ legszegényebb sorsú, ’s különben alkalmatos nemes polgár társait is részesíteni akarják, az igen csekély fizetés mellett, gyakran több gyermekekkel terhelve a’ becsületet érző tisztviselők a’ nyomorúsággal küzdeni kéntelenítetvén, arra annál kevesebbé kecsegtető vágyása lehet, ha már előre ki lészen mondva, hogy az ön érzésnél semmi más jutalmaztatás őket nem illetvén, még az 1741: 19. Törvény Czikkelybcn említett érdemesek jutalmaztatására sem tarthatnak számot, a’ mi a’ másodikat érdekli, soha el nem esmerheti, hogy akár a’ Camcralis jószágok jövedelmeiből, akár pedig másféle hasonló jövedelmekből tétetik is ezen fizetés, azt soha sem veheti más nézetből, mint a’ Status jövedelmeiből, az erről való rendelkezés pedig hogy valahára a’ nemzeti jusok közé tettlegis számítasson forró kívánsága. — Ezeknél fogva az érintett kivánatot a’ Karok és Rendek pártolására ajánlja, — ha pedig ez úttal is azt el nem érhetné, legalább a’ kerületi szerkeztetést, ne hogy ebből jövendőre káros következések vonattassanak, e'képen kívánná módosítani: hogy a’ Törvényhatóságok tisztviselői hivatalbeli érdemeiknek illy módon leendő megjutalmaztatását a’ Karok és Rendek ez úttal sürgetni nem kivánván, ezen kivánatot kihagyandónak tartják, így legalább nem lészen olly elv kijelentve, melly alkotványos Országunkkal nem egészen egyezhető. De mind e’ mellett is a Karok és Rendek többsége ezt is kihagyandónak vélte. — Olvastatván a’ 28-ik pont, rnellyre az Elölülő megjegyezte, hogy jobb lesz azon eggyes esetek mellett maradni, mellyek mar a’ J Örvényhatosagok áltál próba levelekkel együtt felterjesztettek, mert így a’ czél jobban elérődik , mintha a’ szerkeztetek ollyan kiterjedésben megmarad, mint a kerületi Elésben javaltatott, különben is egy erányosságot a’ kiosztásba kivánni annyit tenne mint a’ már felterjesztett kívánságoknak sikeresitését lehetetlenné tenni. — Tolna Vármegye’ l-ső Követe erre azt feleié, hogy igen’ sok áldozatokat tett, a’ haza a Franczia háborúk alkalmatosságával, illő tehát, hogy a mi nyereség későbben jött, abban egy formán osztozzanak a’ Törvényhatóságok. 28* \ 1
