1832-1836 Jegyzőkönyvek 10. • Felséges Első Ferencz ausztriai császár, Magyar, és Cseh ország koronás királyától Posony szabad királyi várossába 1832-dik esztendőben, karácson havának 16-dik napjára rendeltetett Magyar ország' gyűlésének jegyzőkönyve. / Posony / Nyomtattatott Belnay, Landerer és Wébernél. / 1832-1836
271. országos ülés
271-dik ÜLÉS. 30. Decemb. 77 Hogy a' Szólló Küldői is az önkénynek nem barátijai, és az emberiség tekintete eránt méltó figyelemmel vágynak, világos bizonyságul szolgál Követeiknek adott azon utasítások, melly szerént a’ rendszeres munkák között legelső helyen a' büntető Törvény elrendelését kívánták volna felvétetni; mivel annak hiányos volta miatt magok a' törvényes bírák is kéntelenek némelly esetekben önkényt gyakorolni. — Azonban ezen 8-ik Articulus úgy a’ mint itt áll, sem a’ Szólló Küldői kívánságának, sem magának az Articulus tzéljának meg nem felelne, erre nézve, és mivel különben is Borsod Vármegye Követe mondása szerént a’voksolás Isten dolga, — a’ mit pedig az tészen mind jó, megnyugszik a’ Szólló is az Istennek a’ többség által világosan kijelentett akaratjával, és így a’ Királyi Választ elfogadja. Fejérvári Káptalan Követe előadta, hogy hazafiéi kötelessége alázatos véleményét kijelenteni a nemzet nagy tanácsán, a’ hol a’ nemes szabadság a legkegyelmesebb Fejedelem szavára bölts Törvényeket alkot és hirdet, ember társa terhein könnyít, 8 millió hounosira boldogító áldást áraszt, ’s nemes ön tagadással áldozatot tesz. Mélyen tiszteli a’ Szolló a’ KK. és RRket, a’ Magyar nemzet bölts Képviselője, az édes haza nagy lelkű atyáit, a’ kik ember szerető kegyüket egész Europa tudtára, a jelenkor ditsőségére, a késő századok örök hálájára a’ 8-dik Törvény javallatával bébizonyitották. — A’ kik az emberi méltóságot a’ homály ködéből kiemeL * ni, az önkény vas igája alól felmenteni nemesen törekedvén embertársaikban ön másaikat tiszteltetni kivánnyák, bültsen tudván, hogy ditső az ember, légyen bár az a’jeges pólusnak, a’ sütős Afrika vadonjainak, a’ tsinosult Európának honnosa, légyén bár jobbágy, vagy földes úr, tudatlan vagy tudós, minden tekintetben, helyhezetben, viszonyban az ember ön magának ditső czélja, nem az önkén}' buta eszköze, méltó személyes és vagyonos biztosításának igazára; a’ kegyelmes Kir. Válasz is jóvá hagyja ezen Törvényjavallatot azon kifogással, hogy a’ 8. Czikk. a’ rendszeres munkák sorába vétessen fel. Tettes KK. és RR. ha Törvényeink táblájára tekintünk, elszórva láttyuk törvényeinket, mert 8 századok zivatarjai majd e’, majd ama Tönvény alapítását kívánták, de most midőn e’ jeles Ország Gyűlése rendszeresen munkálódni meghivattatott, midőn a’ logicai öszveköttetés a’ rendszeres munkáknak egysítő lelke, midőn a’ rendszer a’jó és szép ízlésnek remek mivé, századunk kimíveltségéhez, illőnek ítéli a Szólló, hogy valamint minden tudomány rendszerrel diszeskedik,úgy e’ jeles Ország Gyűlésen a’ Magyar Törvény is egyesitó rendszerével tündököljön. Megjelenhet ezen 8-ik Törvény első szakasza a’ büntető Törvények homlok tábláján az egyes esetekhez szabva egész kiterjedésével, megjelenhet a’ második szakasza a’ polgári törvények javítása rendében az 57-ik Törvény Czikkelyben egész méltóságával. Tudja és érti a’Szólló a’ KK. és RR. nemes lelkű aggodalmát, ne talán a’ rendszeres munkák nem lehetetlen megakadása esetében a’ jobbágyok személyes, és vagyonos biztosítása függőben maradjon, buzgón tiszteli a’ Szólló ezen szives aggodalmat mint az emberiség tiszteletének ditső példáját. Azonban a’ Karok es Rendek a nagyra, ditsőre haladó magyar nemességről nemesen gondolkodva igen szívesen elhiteti magával a’ Szólló, hogy a’ 19-dik században min- Jegyzó-Könyv. X. Darab. 20 #
