1832-1836 Jegyzőkönyvek 10. • Felséges Első Ferencz ausztriai császár, Magyar, és Cseh ország koronás királyától Posony szabad királyi várossába 1832-dik esztendőben, karácson havának 16-dik napjára rendeltetett Magyar ország' gyűlésének jegyzőkönyve. / Posony / Nyomtattatott Belnay, Landerer és Wébernél. / 1832-1836
313. országos ülés
41« 3i3-dik ÜLÉS. 5. Junius. lyi Válasznak az döbbeni végzéssel való öszvehasonlítósából azt tapasztalja, hogy a’ mostani kerületi szerkeztetés Küldői azon kívánságának, mi szerint ők per excerpta semmit sem kívánnak a Királyi Válasz értelme szerint 0 Felsége elejbe vitetni, megfelel, és azon kereskedési korlátoknak előadása, mellyeketa’Méltóságos Fő Kendek előhoznak, nema' kereskedési, hanem az úrbéri munkálathoz tartozik, annál fogva minthogy meg van győződve, hogy ezen kerületi szerkeztetés Küldői kívánságának megfelel, azt pártolja. -— Mire kijelenti az Elölülő: hogy Kars Vármegye Követe előadását ó is osztja és csak azt kívánja, mit az érdemes Követ, hogy t. i. a’ boltbeli jus gyakorlatának elhatározása akereskedési mnnkátlatra halasztassék. •—Zala Vármegyének első Követe azt hiszi, hogy a" kerületi szerkeztetést, és azon végzést, melly eddig a’boltokra nézve fenállott, semmivel sem lehet kevesebb erővel ostromolni, mint éppen kereskedés tekintetéből; ugyan is figyelmezzünk, mit rendeltek a' KK. és RR. azon végzésben? nem egyebet, mint hogy ezentúl ne a földes urnák önkénnyétől függjön, hogy jószágában hány bolt nyittassák, hanem hogy abban mindenki szabadon boltot nyithasson. Ez ellen a Fő RR. és az Elnök azt hozzák fel, hogy ezen tárgy a’ kereskedési munkálathoz tartozik, "s erről ott szükséges rendelkezni. Igaz ugyan, hogy némű részben oda tartozik, ellenben azt mondja a' Szólló: hogy azon Törvényhozás, melly a" kereskedési tárgyban minden embernek vagyonát kiig számítgatni akarja, azon Törvényhozás, melly minden embernek értéke, tudományában bizonyos cynosurát akar felállítani, — azon Törvényhozás, melly a’ kereskedési tárgyban sok Törvényt hoz, — a’ kereskedést elszokta rontani, gyakorlatilag vegyük fel a’ dolgot. Azt mondják a’ Fo Rendek, hogy hitel és pénz nélkül nem lehet kereskedni; az igaz, de hogy van e’ valakinek hitele, pénze, azt nem a’ Törvényhozás fogja magyarázni és megítélni, hanem az, ki hitelt adni akar. Az ügyetlenség soha senkit sem büntet jobban, mint éppen a kereskedőt, mert az ügyetlen tisztviselő a’ Községnek, az ügyetlen bíró a perlekedőknek ostora, de az ügyetlen kereskedő maga magát hozza bajba, és sem a’ Községnek , sem az egyes embernek ostora nem lesz, — azt mondani Törvényben, hogy egyes ember kinek adjon hitelt, kinek nem, a’ törvényhozási anomáliák közé tartozó annál inkább, mert a’kereskedésben áll az, hogy a’ személy beli bátorság ád legtöbb hitelt, itt a’ hitel nagyobb részben alapúi személy beli, mintsem vagyonbeli bátorságon, mert a’kereskedési vagyon éppen az, melly nem látszható, nem immobilis, és azt határozni: hogy a’kereskedőnek valóságos immobilis vagyona legyen, annyit tesz, mint telikre tenni a’ kereskedést. Ha boltot nyitni Magyar országon nem volt szabad is, de a’ kereskedésnek némelly fontosabb ágaiban minden ember szabadon gyakorlottá a’ kereskedést, — nevezetesen a’ termesztményekkel, ’s jutott e’ valakinek eszébe azt mondani, hogy a’ jobbágy ne vegyen annyi mérő gabonát vagy akó bort kereskedés okáért, a’ mennyi néki tetszik, — hány vidéke van Soprony Vármegyének, a’ hol a’ pénzesebb jobbágyok leginkább a marha kereskedésnek köszönhetik vagyonosabb létöket, úgy Zala Vármegye vidékeiből is a’ jobbágyok boraikkal eljárnak az alföldre, ha tehát itt is bizonyos cynosurát szabunk, hogy t. i. melly jobbágynak ennyi és ennyi hitele, tudománya, és értéke nincsen, ne kereskedhessék; vagy azt is a’ földes urra akarjuk bízni, hogy mind ezeket megítélje, azon földes urra, kinek szabad mindenekben, és akár mikor kereskedést űzni, amúgy is, ha arról volna szó, és a’ Fő Rendek azt védenék, hogy a tudomány
