1832-1836 Jegyzőkönyvek 10. • Felséges Első Ferencz ausztriai császár, Magyar, és Cseh ország koronás királyától Posony szabad királyi várossába 1832-dik esztendőben, karácson havának 16-dik napjára rendeltetett Magyar ország' gyűlésének jegyzőkönyve. / Posony / Nyomtattatott Belnay, Landerer és Wébernél. / 1832-1836
288. országos ülés - 289. országos ülés - 290. országos ülés
19? 29«. LLLS. 29. Juti. ’s ha a' szabad Királyi városokban, mellyek a’ kereskedés, és mesterségek erede-* tét, és bölcsejét képezik, az állítólagi bóltbeii jus a városi földes uri Fiscus által nem gyakoroltatik, mi jussal, ’s mi módon ruháztalhatik az által a’ városok ragasztójára, a’ sík mezőre? ’s hogyan gyakoroltalhatik az ott? — Az állítólagi földes úri bóltbeii jus, melly a’ termcsztmények, mesterségbeli vagy más minden némü portékák árúitatására valamelly helységben kizárólag csak adó, és vám fizetésért, melly is a’ kíssebb vagy nagyobb vásárló sokaság, a’nyereség nagyobb vagy kissebb alkalmatosság, ’s reménységhez képest kotyalás, vagy gyakran alkukötés mellett tiszta önkénnyel határoztatik el, — ád engedelmet; visszaéléses neme a’ Királyi nagyobb jusnak, a’ harminczadnak, ’s a’ kereskedésbeli nemzeti jusnak, ’s iparkodásnak önkényes megzárásának erőszakos gyakorlása; — már pedig sem a’ Királyi nagyobb jusok, a’ mellyek úgyis el nem idegeníttethetnek, *s privát embereknek által nem adattathatnak, sem pedig a’ kereskedés, és iparkodásbeli nemzeti jus, melly az egész nemzetnek, mint ollyannak, ’s így minden egyes tagjainak bizonyos személyes tulajdonságok, s feltételek alatt, mellyeket egyedül a’ közönség java, 's a’ nemzeti kereskedés, és iparkodás hitele javasolnak, a’ jus publicum szerént sajátja, ’s azért szabad, és közönséges, a’privát keresmények még csak tárgyává se lehetnek, mert ezekre nézve az elévülés nem áll. — Minden felemeltetésében a’ sónak, és harminczadnak, a Törvényhozásnak béfolyását, a’ köz boldogság tekintetéből mindég nyilván követeljük, minthogy ezen felemeltetéseket nemzeti adónak tekintjük ; minő egybehangzással fogjuk tehát az állítólagi bóltbeii (privát} uradalmi just, melly még átalánosan szokásban sincsen, ’s melly szinte némelly privátusok hasznára a’ nemzetre vetett adót képezi, a’ felviJágosodott Európa előtt a’ 19-dik században a’ Törvény méltóságára emelni. — Hazánk rendszere a' honni polgároknak önkényes taksáltatását a’ földes urnák önnön határjában is Törvény, privilégium vagy törvényes, de csak a’ privátusokra nézve szabad elévülés nélkül meg nem engedi sott még a’ törvényes, privilegiált, és szokásbeli taksákat is a’ környülállások, ’s idők minémüségéhez képest módosítja, és mérsékli. Igv p. o. az 1723-ik évi lő. czikkely 6-ik §-usa a’ felette fontos belső kereskedés elősegélésén tekéntetéből, a’ vásáros útazók számára, a’ legeltetés taksáját egy darab marhától két kis pénzbe határozza el; a’ 11-ik §-us pedig minden az ország világos Törvényei ellen gyakorlani szokott álthágásokat a’ Vármegyék által tüstént eltöröltetni, és megsemmisíttetni parancsolja; hogy jöhetett volna tehát ezen Törvény szabálya ellen a’ szörnyeteg bóltbeii jus törvényes szokásba? azt emberi ésszel fel nem érhetni. — Az 17ladik évi 15-ik czikkely 4-ik és ő-ik §-ai nyilvános rendelése szerént, magát a’ Királyi vámot, hogy a’ harininczados tisztek a’ vámszedésben kelletinél túl ne lépjenek, mindenek tudtára az egész országban kihirdetni kell, a’ Törvényhatóságok által eleve megállapított úti vámot pedig a’birtokosok a’ kereskedőknek egész mivoltában tartoznak felmutatni; hol vagyon kérdi a’ Szálló, a’ bóltbeii just gyakorló földes uraknak a’ termcsztmények, ’s árúitató portékákról készült tariffája, ki nézi azt által, ’s ki hirdeti ezen tariífakat, ’s közli a’ közönséggel, hogy önkényesen ne ostoroztassék az állítólagos bóltbeii jusnak árendásai által, kik többnyire zsidók, a’ kiket az 1017-ikévi 91-ik czikkely 8-ik §-usa olly feketén fest le? — Nem, de a’ vizek folyásai a’ Királyi adomány levelekben, s örökös beváltásokban különösen fel vagvnak jegyezve? ’s még is a’ belső kereskedés szüksége, 's haszna miatt, a’ haza minden folyóit a’ hajókázás, és talp eresztés tekintetéből 11 11
