1832-1836 Jegyzőkönyvek 10. • Felséges Első Ferencz ausztriai császár, Magyar, és Cseh ország koronás királyától Posony szabad királyi várossába 1832-dik esztendőben, karácson havának 16-dik napjára rendeltetett Magyar ország' gyűlésének jegyzőkönyve. / Posony / Nyomtattatott Belnay, Landerer és Wébernél. / 1832-1836

281. országos ülés

281. (jJLIÍS. IG. Jan. 161 minthogy keserűek, es már több Követek által a’ múlt úttal érdekesen, es vol­­taképen kimerítettek, elhagyván, hogy a’ Szólló a’ nemzet elolt most olly drá­ga pénzt, ’s időt kérnél je — Soprony Vármegye Követevei csak a’ forma eránt magát kinyilatkoztatja. Ila O Felsége olly nagy koronái ’s kamarai jószágoknak ura, úgymint a’ magyar törvényhozásnak egyik része, ha Vármegyéknek Kö­vetei, kik az egész nemességnek, annyival inkább pedig valamennyi földes lí­ráknak az Országban, 's a’ dinastáknak is Képviselői; ha végtére a’ szabad Kir. városok, a’ mennyire észre lehetett venni mindnyájan, és úgy a’ hazának 4-dik Rendje is ezen állitványos bitorlott jusról, melly magának a’ szent koro­nának is, hogy azon egy portékáról a’ vám kétszer meg ne vétessék, világos Törvény által tilalmas, lemondanak, ’s azt nehány más Regálékhoz képest kor­­láltatni kívánják, a’Szólló épen által nem látja, miként tulajdoníthatták magok­nak (minden becsülettel és tisztességgel légyen mondva) a’ Fő Rendek a’ do­log illy fekvésében a' felsőbbséget? -— azoknak nagy lelkűségektől, kik az Ország áldott földjén nagy birtokkal, ’s gazdasággal bővelkednek, épen azt, hogy a’ Kir. Válaszhoz, ’s a'Karok izenetjekhez ragaszkodjanak — nem annyi­ra remén)leni, mint tellyes jussal várni lehet. — A’ Szólló tehát az előtte szóllott Soprony Vármegye Követével úgy vélekedett, hogy a’ Fő Rendek a’vég­re szóllitassanak fel; hogy a’leg kegyelmesebb Királynak, ’s a’nemzetnek kívánsá­gát továbbra ne tartóztassák fel; egyéberánt pedig a’ Kir. Választ, ’s ahhoz al­kalmaztatott ezen Tábla izenetjét Küldői nevében pártolta. Az Előlülő: ha jól kivehette a’ szólló Követet, az volna kívánsága, a, mi a’Sopronyi Követé, kinek már részéről megfelelt, ’s a’ szólló Követnek sem mondhat egyebet, csak hogy ezen kivánság meg nem egyez a’ tractatusokkal, és a’ szabadsággal, mellynél fogva kiki ellenzését szabadon előadhatja — ezt tették a’ Fő Rendek is, midőn a’ Rendeknek izenetjekre okaikat előadták, mel­­lyekre már most az eddigi gyakorlatnál fogva a’ Rendeknek is okokkal felelni kelletik. Soprony Vármegye’ 2-ik Követe soha sem kívánta a’ Fő Rendeket eltil­tani, vagy őket szabadságokba korlátolni, de csak úgy hiszi, hogy már egyszer megkellene kérni, hogy a’ Rendek kivánságához, mellyet minden ok nélkül hátráltatnak, hozzá járulni inéltóztassanak. Az Előlülő: a’ többség a’ kerületi szerkeztetés mellett állván, a’ nyil­vános többséget arra nyilatkoztatja ki, — és az eddig felolvasottakat ugyan a­­zon Ítélő Mester által a’ Fő Rendekhez által küldötte, — Kiktől a’ Nádori ítélő Mester is azon izenettel jött vissza, — hogy a’Duna hajókázási tárgyban felter­jesztendő Felírás, O Felsége részére leírva nem lévén, a’petsétlést akkorra, midőn az majd elkészülend, hallasztani kelletett — mellyek kinyilatkoztatása után, nem lévén más tárgya a’ tanácskozásoknak, az Ülést eloszlatta. Jegyző-Könyv X-ik Darab. 41

Next

/
Oldalképek
Tartalom