1832-1836 Irományok 1. • Acta miscellanea diaetalia annorum 1832-1835 / [s.l.] / [s.a.] / [1832-1835]
3. Üdvözlő-Beszéd, Mellyel Méltóságos Kapos-Mérei Mérey Sándor Király Személyes Jelenlétének Törvényszékbeli Helytartója az 1832-iki Ország Gyülés kezdetén, Karátson hava 19-ikén az egybegyült Tekintetes Karokat és Rendeket, ugy mint Előlülő, megköszöntötte
I V pasztalásunknak, hogy lehel ős korunknak rémítő villongásai többnyire a’ ki* meletlen újításoknak a’ megátalkodott régiségekkel fennálló küszködéséből eredvén, ott csillapotlak leginkább szerencsés közértelcmre, a’ bol mind a’ kettő ellenére fel jebb hatott a’ réginek az újba törvényes és rendes úton, —’s csupán a’ szükséghez alkalmaztatott általszállítása , a’ hol az elmúlt időknek átlapolja a’Jelenkor’ kívánat jaival és a’ Jövendőség bővebb kifejetőde'sére vezérlő tehetség’ előkészélésével egybekapcsolva, bátor, de kimért lépésekkel és engedékeny mértékletességgel balkai halad a’közigazgatás; —ha mind ezekre ügyelünk Tekintetes Karok és Rendek, valóban nem kételkedhetünk , hogy valamint az éló természetben tartósaid» az, a’ mi lassan terem és érik, úgy az emberi elme termékeiben is i»adandóbb és vesztékenyebb a’ hirtelen szülemény , az erőltetett, változás pedig önnön magában hordozza az emésztés magvát, ’s legbiztosabb azon intézés, ha a’ jelcnidő szülőtjc —a’ jövendő pedig unokája lehet a’ hajdani kornak. * Illy jeles környühnényekben,—- illy felséges tárgyaknak elhatározásában,— melly nagy tekintetű kötelességünk, — melly fényes hivatalunk, a’ külömböző vélemények között ütközés nélkül úgy eljárni, hogy a’Király és a’Haza, — melly kettőnek egyesült ereje teszi a’ közboldogságot — Igazainak csonkulása nélkül, mind egyik, mind a’ másik méltó várakozásának tökéletesen megfeleljünk, —melly bajos a’józan rend szerént külön foglalt, de gyakorta egymásra hivatkozó munkákban tömlekbe nem jutni, — melly kényes foglalatosság úgy egyengetni, módosítani, csinosítani az ó szerzeményt, hogy töredékek ne maradjanak kezeink között, tudva van a’ Tekintetes Karok és Rendek előtt. vVzomban, bár melly nehézségek tornyozzák magokat élőnkbe, nem aggódom,— hanem buzgó szívvel örvendek édes Hazánk sorsán, midőn lelkes Hazánkfiainak ezen választott színét, országos tanácskozásink végett, egybcgyűlve szerencsém van látni, — midőn dicső Ilonunk nagy férjfiainak villám homlokain a’ polgári érdem’koszorúját már most is virítni szemlélem,— midőn illy erős Oszlopok közzé helyheztetett Felséges Urunknak királyi bizodalma,— a’ kik között fennállani, vagy csüggcni hasonló dicsőség!— midőn a’ közjónak olly hathatós Szószóllói üllnek körülöttem, a’ kik nemes büszkeséggel vágyódnak a’ késő maradék örökös hálájára, ’s a’ kik századokra ismét megalapítják azon világszerte esméretes közvéleményt; hogy minden nagy és felséges Szerzetekben, és tántoríthatatlan hívségéhen csak magyar a’ Magyar. Midőn ezen telyes meggyőződésemből eredett forró Hazaszeretettel telyes szívemnek ömlödéseit bizodalmas őszinteséggel a’Tekintetes Karok és Rendek becses kebelükbe szállítom, ám vádoltassam a’ hiúság vétkével, mivelhogy nem lehet, a’ legmagasabb megtiszteltetésnek nem tartani, az illy fényes országos Tanács’ törvényes vezérlését. — Örömest megvallom Tekintetes Karok és Rendek! hogy valamint életem gyenge tehetségét Királyomnak és Hazámnak szenteltem: úgy ezen a’helyen találandom felesleg jutalmát igyekezetimnek, ha mind kettőjöknek megelégedések boldogítja éltem’ hátra lévő napjait. Én, Tekintetes Karok és Rendek! a’Tekintetes Karoknak és Rendeknek bölcs tanácsokban és kegyes bizodalmokban keresvén tisztem’ súlyjainak enyhülését
