1832-1836 Irományok 7/1. • Felséges Első Ferencz Ausztriai Császár, Magyar és Cseh Ország Koronás Királyától Po'sony szabad királyi várossába 1832-ik esztendőben, karácson havának 16-ik napjára rendeltetett Magyar Ország' Gyűlésének Írásai. / Po'sony / Nyomattatott Wéber, Belnay és Landerer'nél / 1832-1836

446. ülés

190

44G. Ülés írását. — Mártius.

felváltó folyamodás utján 29 esztendőkre elmaradt kifizetéseken nyughatatlankodó adófizetők, a’ házi pénztárból rendelt kifizetésekre nézve az által, hogy mások között önnön magok is, csak azáltalok előre kifizetendő summa pénzekből fognának kifizetődhetni, kétszeresen terheltessenek; — mellyekhez képest kéri: hogy ezen legfelsőbb nevezet és többször megújított Királyi szónak szentsége által fedezett tartozása, a’ Királyi kintsárból, minél elébb kifizettessék, ’s ezen Megye is az ellene folytatott perektől mentté tétetvén, az 1807 : 16-ik Törvény Czik. kely egyenes értelme, ’s rendelete sikeresen tellyesítessék.

Kénteleneknek érzik magokat a’KK. és RR. a’ tárgynak fontosságához képest O Felségét figyelmetessé tenni — hogy a’ honfiak ’s az adózó nép, Kormány eránti bizodalmának gyengítésére semmi se lehet alkalmatosabb, mint midőn emlékezvén, hogy a’ Kormány bal körülállásai idejében önn haszna feláldozávál vagyonát önkényt, és gyorsan a’ Hazának ajánlotta, a’ dolog szine változván tulajdonának nevezetes részét magától év tizedekig megtagadtatni tapasztalja, — nem is fordulhat elő semmi sürgetősb, mint a bizodalom érzelmét, melly sohas e felesleges, nem csak fentartani, hanem az Ígéreteknek, pontos tellyesítése által öregbíteni is, ’s a’ népet meggyőzni, hogy semmi se légyen biztosabb, semmi szentebb a’ Kormány ígéreténél! — mert ezen kötelék, melly a’ Status súlyos környíílállásaiban legerősebb, és szinte egyedül fennmaradt, meggyengülvén , méltán kellene tartani, hogy ha a’ változékony sors a’ Status helyezetét netalán roszszabbra fordítaná, — a’ Haza ’s Fejedelemnek tulajdonát feláldozni való készség illy mértékben nem találtatnék. — Melly

standam e cassa domestica, quae caeteroquin unice e pecuniis per ipsos et reliquos contribuentes conflatis, consistit, indemnisationem, duplici onere graventur, — idem Comitatus petit, ut aerarium Regium praetensiones has, velut in sanctimonia sponsionis Regiae saepius reiteratae, radicatas, quo ocyus exsolvat, cassatisque litibus contra eundem inchoatis art. 16: 1807. in realem effectum deducatur.

Non possunt SS. et OO. Suae Majestati Sacratissimae prorei gravitate in memoriam non revocare — nihil omnino esse minuendae regnicolarum, ac plebis praeprimis contribuentis erga Regimen fiduciae magis accoroodum, quamsi, dum se in discrimine plenis adjunctis non sine proprii commodi immolatione, alacriter ac sua sponte facultates suas reipublicae obtulisse meminit, mutata rerum facie se notabili earum parte decenniis frustrari experiatur; — nec quidquam certe occurrere valet urgentius, quam eum, qui nunquam nimius esse potest, fiduciae sensum, non conservare modo , sed exacto promissorum implemento nutriendo populum convincere, publica Regiminis affidatione nil certius, nil esse utique sanctius, hoc enim vinculo, quod in arduis Status publici circumstantiis fortissimum ac unicum propemodum superest, labescente, — ac sorte, quae mutabilis esse svevit, adjuncta Status in deterius nefors vertente; jure metuendum foret, — non eandem futuram Patriae et Principi sua sacrandi promtitudinem-