1832-1836 Irományok 7/1. • Felséges Első Ferencz Ausztriai Császár, Magyar és Cseh Ország Koronás Királyától Po'sony szabad királyi várossába 1832-ik esztendőben, karácson havának 16-ik napjára rendeltetett Magyar Ország' Gyűlésének Írásai. / Po'sony / Nyomattatott Wéber, Belnay és Landerer'nél / 1832-1836
433. ülés
12 433. Ülés írásai — 9. Méirtius. és kivánatok soraiban is számos pontoknál ön véleményöket az egyeztetés tekintetéből készségesen feláldozták: tellyes reménységben vannak hogy a’ T. Karok és Rendek e’ részbeni kívánságoknak engedni, és a’ kérdésbe vett kifejezéseket kihagyni fogják. A’ só kihágások eránti Bíróságra nézve pedig siettetés okáért fentartván, a’ ne talán előfordulható egyes észrevételeket nem ellenzik hogy a’ Törvény javallat a’ T. Karok és Rendek által szerkeztetett alakban felterjesztessék; ahhoz azonban, hogy a’kamarai Bíróságnak gyakorlása törvénytelenségnek jelentessék ki, nem járulhatnak: részint mivel azt mi világos törvényeken úgymint az 1548: 29. és az 1715: 13. Czikkelyeken alapulva századokat túl haladó gyakorlattal mostani formájába kifejlett, éppen az elöljáró beszéde tizedik czim értelmében visszaélésnek tartani nem lehet; részént pedig azért, mert akkor, midőn egy új az országbeliekre kedvező Intézet felállításáról foly a1 viszonyos értekezés, maga az ország érdeke azt sugalja, hogy a’ törvényhozás más része, mellynek azonban hozzá járulása nélkül czélt érni nem lehet, azzal ha eddigi őnállását érdeklő és más hasonló még szövevényesebb kérdések vitatására mintegy kénszerittetne: az óhajtott kívánat megadásától el ne idegenítessen. A’ 9-ik pontra: nem kételkedvén a’ Fő Rendi Tábla, hogy ha a’ nemesi igazaknak és kiváltságoknak egy óldalúlagi megsértéséből eredő sérelem orvoslásáról lenne szó és e1 részben állíttatna, hogy a1 kiváltságos rend egyedül csak a’ törvényhozás hozzá járulásával vettethetik teher alá: akkoron az 1-ső Rész 9-ik czimjénél fogva elkerülhetetlenül szükséges lenne azon óvással élni, hogy hasonló terhek a’ törvény által is csak a1 sarktörvények értelmében rovattathatnak; — minekutánna szinte az 1-ső Rész 2-ik czimje világos szavai szerént az Egyházi birtok is hasonló sarkalatos kiváltságokkal, mint az egyéb nemesi birtokban felruházva: nem látják 0 Cs. Kir. Fő Herczegsége és a1 3Iéltóságos Fő Rendek elegendő okát miért ellenztetik ezen közönséges megóvó, és mind sark törvényeinkkel, mind Eldődeink bolts példáival nem tsak megegyező, de azokból folyó záradék iktatása a’ Felírás szerkeztetéseibe. Egyébiránt ha a’ T. Karok és Rendek továbbá sem hajolnának a’ Fő Rendi Tábla ebbeli törvényes kívánságára közelitésképen 0 Cs. Kir. Fő Herczegsége és a’ Méltóságos Fő Rendek azt javallják: hogy a’ Felírásban a1 §. eleje kihagyatván, a1 szerkeztetés ott kezdődjön: „Minthogy az ország bár melly Rendének“ ’s a’ t. „Cum Status Regni cujuscunque etc.“ a’ többi a’ mi azután következik megmaradhatván. Végezetre a’ Felírás 1-ső ’s 4-ik pontjaira: hogy a’határok kijelelése nélkül új harminczadi vonal fel nem állittathatik, annak természete mutatja, minthogy ezen vonalnak éppen az Ország szélén kell vitetni. De Dalmátországnak érdeke eránt iskülömböz a’ Fő Rendi Tábla nézete. Az úgy nevezett gyarmati portékákkal való kereskedése ezen tenger melléki részeknek olly annyira csekély, hogy említést is alig érdemel. Nagyobb érdekű tárgyak az olaj, bor, halak, és hasonlók: azonban ezekre mind a’ külföldre, mind Magyar vagy is inkább Horvátországra nézve igen csekély a1 harminczad. De még csekélyebb a3 Dalmá-
