1832-1836 Irományok 4. • Felséges Első Ferencz Ausztriai Császár, Magyar és Cseh Ország Koronás Királyától Po'sony szabad királyi várossába 1832-ik esztendőben, karácson havának 16-ik napjára rendeltetett Magyar Ország' Gyűlésének Írásai. / Po'sony / Nyomattatott Wéber, Belnay és Landerer'nél / 1832-1836
1832 / 433. ülés
4 a’ rendes szükségek pótlására elegendő, midőn az 1813ik vizáradas, melly egyeseknek 77,732 forint magának pedig a’ városnak 51,700 forintra menő kárt okozott, a’ hidat minden hozzá tartozandó épületekkel elvitte, egy 201. öles hídnak építésére, melly a’ természetiekben és munkába nyert segedelmen kívül kész pénzben 11,000 for. került, O Felségének engedelméből a’felemelt só árából 6 pret. kamatra ismét 0000 forintokat költsönüzőtt ki. Kővetkező esztendőben pedig a’ gyakori szerentsétlenségektől annyira nyomatott: hogy 1813. esztendőtől fogva egész I820ik esztendőig, a’ majd vizáradás, majd jég által megrontott hídnak kiigazittatása 14,700 forintnál többe került, későbbi 1Ő21 ik esztendőben az ismét elszakasztott hídnak helyreállítása, és erősebbitése hogy az orosz seregek áltmenetelekkor, a’ hadi műszereket és készületeket megbirja 8316 forintokba, ezen felül 1822ik, 1823ik és 1824ik esztendőben, midőn a’víznek rendetlen lefolyása miatt veszedelmes hajókázas tekintetéből felsőbb parancsolatoknál fogva e’ bid más helyre tétetet 12,821 forintokba — és így 11 évek lefolyta alatt a’ fuvaron és napszámon kívül 46,960 forintokba került. Végre 1830ik esztendőben a’jég által egészen elrontatott hid helyett, egy újnak építtetésére 13,000 for. fordittatott, holott a’ vámbéli jövedelmek oily csekélyek, hogy említést alig érdemelnek. Éhez járulván az előbbi esztendőben tűzi veszélyek által történt károk, mind ezek a’ városnak erejét annyira kimerítették, — hogy vissza fizetvén az említett só árából költsönözött töke pénzből 4,000 for. a’ hátra lévő sommának meg fizetésére nem képes. Ezeknél fogva méltó tekintetbe ajánlván a’ ta, reditibus vero, vix ordinarias necessitates tegentibus provissa, postquam sub eluvione anni 1813 privatis ultra 77,752 flor, ipsi vero civitati, ad 51,700 flor, damna causante, pontem vehementia undarum funditus evulsum et abreptum, cum tota magazinali provisione amisisset, novum ad extensionem 204 orgiarum pontem, praeter obtenta in naturalibus et materiali, nec non operis subsidia, in parato ad 11,000 lior, exsurgentem construxisset, e fundo aucti salis pretii novum 6000 fi per Suam Majestatem resolutorum onus erga 6 petum. interusurium contrahere necessitata; successivis vero annis continua serie fatis novercantibus, et calamitatibus adeo aillicta, ut ab anno 1813. usque 1820. in ejusdem pontis exundationibus mox glacie perrupti restaurationes, ultra 11,700 flor, anno item 1821. dum pons iterum perruptus oh transitum russicarum copiarum, et ad sustinendum machinarum apparatuumque‘bellicorum onus fortius construi debuit 8316 flor, insuper annis 1822, 1823, et 1824. quibus pons idem jussn altioreloco priori, propter periculosam ex inordinato fluvii defluxu ratigerationem in alium locum transponi debuit, iterum 12,824 flor, adeoque intra decursum 11 annorum 46,960 flor, praeter domesticas vecturas et operas in parato expendere. Anno denique 1830. pontem vi glaciei funditus eversum iterum ex integro novum, sumtibus 13,000 fl. construere coacta; proventus vero teloniales pontis ejusdem adeo exiles, ut nec commemorari mereantur, recipiens ; — ultra haec autem superioribus annis per funesta incendia damnificata, cum ad rationem praeattacti capitalis jam 4000 fl. persolvisset, ad depurationem residui vires suas minime suffecturas sentit. — Ideo injustam reflexionem sumto etiam eo, quod toto ferventium bel-
