1832-1836 Irományok 4. • Felséges Első Ferencz Ausztriai Császár, Magyar és Cseh Ország Koronás Királyától Po'sony szabad királyi várossába 1832-ik esztendőben, karácson havának 16-ik napjára rendeltetett Magyar Ország' Gyűlésének Írásai. / Po'sony / Nyomattatott Wéber, Belnay és Landerer'nél / 1832-1836
1832 / 383. ülés
94 383. Ülés írásai — 23. November. nőnk még azért is, mert ha a* Törvény értelme felöl kétség támadt éppen arról forogván a’ kérdés, hogy mi van a* Törvényben? ennek meghatározó megfejtésében egy idegen hóit nyelv a’ honni éld nyelvnek bírája nem lehet; különben pedig minthogy a’ Törvények az Ország Kendéinek egymással egyedül nemzeti nyelven váltani szokott izeneteikbdl eredetileg honi nyelven készíttetni, *s deák nyelvre tsak fordittatni szokott Felírásokból és Törvény javallatokból származnak, *s így az alkotott Törvényeknek eredeti kútfeje a1 hazai nyelv, az ezt a’ dolog egyszerű állásánál fogva is természetesen illető, de neki meg nem adott eredeti elsőbbséget az 5-dik Octoberi Kegy. Kir. Válasz a* deák nyelvi puszta fordításnak tulajdonítani kívánja. Érezvén és állal látván nemzeti legszentebb érdekeinket 5s meg lévén győződve arról is, hogy nyelvünk a kimivelodésnek már kétségtelenül azon pontján áll, hogy Törvényeink hozásában és köz igazgatásban használtathatik, és használtattnia kelletik is, 3s maga az értelmi, erköltsi, és tudományi pallérozódás, is a nyelvnek kimivelődésével haladván előre, e’ kettő mindenkor egy erányban áll ; ezennel kinyilatkoztatjuk, hogy az 5-dik Octoberi Kegy. Kir. Válaszhoz, és ennek elveihez soha járúlni nem fogunk, 's abban hogy Törvényhozásunk és köz igazgatásunk aJ deák hóit nyelvnek, ennek a* közép kor szülte homályos századok megavúlt maradványának tovább nem viselhető jármát hordozza, *s anyai nyelvünk az Európai, és még a* Cs. Kir. örökös tartományokbeli Törvényhozásból és köz igazgatásból külömben is mindenütt száműzött, illendő helyet már tsak stris dolorem excitat, quod cum ip casu etiam emergentis quoad sensum legis dubii, quaestio recte de eo vertatur quidnam lex contineat? in diremtoria quaesionis hujus Resolutione peregrina et mortua lingva vivae et vernaculae lingvae arbitrum agere nequeat, in reliquo autem articulis diaetalibus e nunciis per SS. et Ordines Regni ad invicem lingva duntaxat patria dimitti solitis, e Repraesentationibus item et projectis legum originarie lingva perinde patria concinnatis, in idioma verolatinum unice transversis resultantibus, lingva itaque patria primigenium articulorum diaetalium fontem constituente, illam, quae eidem, de simplici et naturali quoque rei situ competit, non tamen hucdum tributa est, praecellentiam; benigua 5-ae Octob. a. c. Resolutio nudae versioni latinae addicere intendat. Gens Hnngara, sacerrimorum jurium nationi competentium proba conscia, lingvam patriam illum culturae gradum indubie jam attigisse persvasum tenet, ut lingva eadem in sphaera tam legislationis,quam etiam administrationis publicae adhiberi et possit et debeat, tunto quidem magis, quod cultura etiam intellectuali morali et scientifica, pari cum cultura lingvae passu progrediente, ambae nexu aequilibrii jungantur, Majestati itaque Vestrae Sacratissimae humillime, manifestamus quod benignae 5-ae Octob. a. c. Resolutioni Regiae adductisque in eadem principiis haud unquam accessuri, in eo, ut legislatio administratioque nostra publica mortuae lingvae latinae obsoletae caeteroquin obscurorum mediae aetatis seculorum remanentiae jugum, amplius haud quaquam tolerandum supportet; liugvaque nostra patria, lingvae latinae tamquam secus etiam e legis-
