1832-1836 Irományok 3. • Felséges Első Ferencz Ausztriai Császár, Magyar és Cseh Ország Koronás Királyától Po'sony szabad királyi várossába 1832-ik esztendőben, karácson havának 16-ik napjára rendeltetett Magyar Ország' Gyűlésének Írásai. / Po'sony / Nyomattatott Wéber, Belnay és Landerer'nél / 1832-1836
1832 / 225. ülés - 1832 / 226. ülés
Actu Sessionis 226. — ‘J. Julii. es természete hozza magával azt, hogy nem azzal a’ gyorsasággal haladhatunk előre, mint a' minőt kiilúmben önnőn magunk is óhajtanánk — azombau: Elhaladásunkat tetemesebben a’ késlelteti, hogy mind azokra nézve mellveket Felségednek múlt 1825-ki J % o November 26-án az Ország Rendéihez intézett Kegy. Kir. Levele által is nyilván felszólíthatva, a‘ Nemzeti Jóllét eszközlése tekintetéből ktilönössebb gondoskodással 's ismételve terjesztettünk fel, — az óhajtva várt, Királyi megny ugtató Válaszok mind ez ideig sem érkezvén még ’s ezen Ország Gyűléséből felterjesztett kéréseinknek is még .eddig egyike sem telly esittetvén a' kétes jövendők szorongató aggodalma tanácskozásainkat hol megszakítja, hol pedig azoktól, mellyekhez hozzájok fogunk, elvonja, ’s e’ miatt, minthogy az Alap biztosításáról való gondoskodásnak az építmény részei öszverakását megelőznie kelletik, az előhaladást gátoló bokros szövevények fel nem oldathatnak. — A’ tortozó mérsekletségnek az Ország Gyűlési tanácskozások közben váló megtartására ismételve lett megintetésíinket annál fájdalmassabb érzéssel vesszük, mivel önnön óhajtásaink is abban sarkalván; hogy az Országos Tanácskozások méltósága, és a' szóllásnak attól el nem szakítható tellyes szabadsága szent és megbáníhatatlan maradjon, mind azokhoz, mellyeket p’ részben a’ Törvények, különössen az lG2ő: 62. és 1723: 7-dik Törvény Czikkellyek rendelnek, folyvást ragaszkodunk. Végre: Múlt 1833-ki Május 20-kán tett alázatos Felírásunkban béjelentett óvásunk szinte azon az elven sarkalván, 23 Ast maximam morae, progressui pertractationum Comitialium injectae causam abinde repetendam esse ingenue manifestare cogimur; quod in ordine ad ea, quae ut ut Benigno Majestatis Vestrae Sacratissimae Declaratorio Rescripto Regio sub Dato 26. Novembris Anni 1825. ad SS. et 00. Regni comitialiter congregatos dimisso provocati, in tramite consolidandae nationalis prosperitatis praecipua sollicitudine Majestati Vestrae Sacratissimae reiteratim substravimus, Benignae Resolutiones Regiae ardentia Regnicolarum vota expleturae ad nos nullae hucdurn pertigerint; — sed nec iis, quae sub decursu Comitiorum horum remonstranda duximus, ulla in parte delatum sit; — anxia itaque futurorum sollicitudo, consultationes nostras saepe interrumpat, saepe autem mentem a caeptis avocet, cumve sub ipso partium superstruendarum opere curis in consolidationem Basis directis distineamur, perplexitates solvi nequeant. Dolorem exinde conceptum, quod ad moderationem in consultationibus nostris serv andam iteratim commoneamur, eo intensius persentiscimus,quod ipsimet etiam dignitatem Tractatuum Comitialium, et ab hac sejungi nequeuntem votorum libertatem sacram et inviolatam semper conservare cupientes illis, quae hoc in merito Leges, signanter Articuli 62. 1625. et 7; 1723. praescribunt, continuo, inhaereamus. In reliquo Cautela in humillima Repraesentatione sub Dato 20. Maji Anni 1833. 3Iajestati Vestrae Sacratissimae ma-6 *
