1832-1836 Irományok 3. • Acta miscellanea diaetalia annorum 1832-1835 / [s.l.] / [s.a.] / [1832-1835]
11. A pécsi püspöki gimnázium ifjuságának néhai Szepesy László Ignác püspököt dicsőitő emlékiratai
kinek közelebbrűl nyujtá jobb kezét a jótét-tele Férjfiu. Kikaczagod már a' móllal; komoly képeit, ’5 váll vonítva, de mégis belső illetődéssel tekintesz vissza a" gyász idol; amazelhunyt szakaszába, no llvbeu a Félhold vad igája alatt görbedeztél, ’s fogyaték javadat vesző fiaid, becses polgárid nyomorultan emésztek. haczagsz, és méltán: inéit csak rém ez most előtted, mert rcádis egy új nap fénylők, íme utszáid mint diszeskednek az idővel daczolni Játszó épületekkel! molllepte sánczaid, gödreid betemetve, zöld gyepű sétánnyal fedezve! Romlásnak indult falai lég sinlett múzsáidnak újra felemelve tanyát adnak a' tudni vágyó lfijuságnak, nyugágyat a' tudományoknak, hírt és nevet nemes szivét Polgáridnak, Csillog vár - templomod ormán a' sárgát ragyogó kereszt — a' jótét szent szüleménye! magok a* g^ász ravatallal búsan kongó tompa harangok mosolygó viszhangal (írómét harsognak! Phalereus Dömötörnek hajdan Görög Ország háromszáz emlék Oszloppal áldozott — Athénának szabad utszáit hála jeléül, ékesítek; Fzigetli a szomszéd Város hős Zrínyinek ama Magyar Leonidásnaís bajnok lettét soha nem felejthető ünneppel tésztelé meg: és Ti Pécsnek érdemes Polgári na<_ry SZEPESY-teknek e’ példákra emléket emelni nem fogtok ? ivott emeltetek is már; de nem a' példáktul, ha. netn a' hálaadás leikétől nógatva, rnellynek szűk vala fohászok közt maradni; kitört az belőletek’s magát teltei bizonyba, midőn Annak kepét —- mert magát örökké nem buhatjátok — városi nagy terenietei.be ünneplő szertartással hely hezé lek , felfüggesztetek ; midőn báláadó sziveteké’ Néki szentelt ünnepen reánk is — a’ múzsák kedveltjeire bőven árasztó diját, szóval: midőn Nevét a’ tettek’ halhatatlan könyvébe feljegyeztétek. Szent az erény — követésre: nagy a’ hálandó szív — bámulásra leg méltóbb. Kövessd tehát később maradéka magyarnak az erény viharos utait! bámúld nagylelkűségét háláadó Eldődidnek! kövesd az erényes Férjfiu nyomdokit, 's állíts szivedben emlék oszlopot, melly még akkor is, ha Pécsnek az erőnvt, a’ nagy tetteket hirlelö pompás palotái bedőlnek, ’s romjaikon mérges gyikok csúsznak, még akkor is állani fog szivedben, a' hová vas fogát az idő nem vágja, rendíthetetlenül! Röpíts örömtele fohászokat a' jelenkor szakaszába, cs ha árva vándora nem vagy e' földnek, ki lappangva bujdosik a’ semmiség ölében, örök díszlet ii áldással koszoruzd e' nemes tetteket; messd érez táblára, 's a’ feledékenvség zavarába merülni ne engedd , ’s vélem illy fohászt lehelj: Hazám Érdemes nagy FIA! Hazám báláadó Polgári, Pécsiek! örök emlék neveteknek! áldás késő hamvaitokra! — HORVÁTH LÁSZLÓ Pécsi nevendék Pap s a Bölcselkedés ll-d éui Hallgatója. ■ XIV. lét éj múlt azon fényes ünneplés után, mellyel e’ szabad királyi Város érdemes Polgárjai Nagy méltóságú Négyesi Báró SZEPESI IGNATZ ő Excellentiájának Császári, 's liirályi belső titkos Tanácsos. és pécsi megyés Püspök’ Ur leírhatatlan jó téteményeinek emlékezetül, ’s hálául áldoztak. — Azon forró érzést nem de mi-is kedves tanuló társim mind elrejtve hordoztuk szivünkben? de méltán is; mert azon jó téteményeknel; kik érzik legjobban gyümölcsét mint mi, kik ezen ki mondhatatlan javakban részesülhetünk? és nem a’ mi szerencsénk talpköve épült -e azon nagy Férjfiunak tett kegyes aldazatján? bányán közülünk ime kedves Szülőink szárnyai alatt meg maradhatván, a sok szerencsétlenségre vezetketö utaktól mentve, boldogéi! vándorlunk tanuló lépcsőinken? nem kevesen érziteli ti is ba. rátim, kik ezen vidék tájékában itt részesülhettek ezen javakból közel szülőitekkez, közel azon földhöz^ hol a’ természet szép jelenései legelőbb kezdettek szivetekhez szólani , mert vagyon-e természetesebb^ érzés az emberben, mint a’ Haza, és fiúi szereteti1 — De mikép háláljuk meg a Nagylelkű Jótevőnek ezt mi, l;ik érette valamit tenni elégtelenek vagyunk? nem másként szeretett tanuló társaim, mintha ez általa bölcsen ki mért ösvényen járván mind az erkölcsben, — melly az ember egyetlen java, — mind a’ tudományokban tehetségünk szerint leg nagyobb előmenetelt teszünk , ’s az élet Urához fohászkodván , szüntelen azért esedezünk, hogy kegyes jó tévőnket, szeretett Atyánkat a Haza boldogságára a’ tudományok virágzására minél tovább éltesse. ZÖLD SAA DÓR a Bölcselkedés /só évi halgatója* XV. tJf . . ........................................................... i*. Ha komoly pillanatot vetünk a’ végtelen múltra, szintolly viszás, szintolly csudálatos nyomaira akadunk a pártszellemü sorsnak, mint minőkkel korunk elvagyon lepve, csak hogy a’ múltat Szilajabb szellem fékezé , az erőnyök homályosb szempontból nézettek, a’ felvilágosodás szelidebb sue árai csak itt ott pi I fogának, a’ Hazák boldogságait pallosok viták ki, ’s a’ Nemzetek—még nem nemzetek ,— hanem vad csoportokra fel osztrák, gyilkolták, pusztiták, s nyelték el egymást; s mégis daczára, iszonyatára a természetnek sokszor a’ leg vérszopóbb Tiránnfürtöket a’ szemtelen hizelgés’s a’ szolgai engedeleui koszorúkra méltatá, innét a régi kor olly bámulatos emlékei, mellyek tán sok ártatlannak vérpadúl szolgáltak, innét Egyptus égbe nyúló kő tömegei, mellyeket pazazlott emberi erő ,'s fáradt tetemekről < sürgő verítékek rakának , csudájára é»szakainknak. — — — — Pécsiek ! mi a’ felvilágosodás százodában. élünk, s mit akarunk? Mit akarunk mi? mit jelentenek a’ fényes készületek , mit a pazar pompák? ,, Emlék él szivünkben, emlék! öröklő igv kiált a’ Jmlamzó nép.— s minek hát e lélek emelő zajongás? miért az egekig ható édes hangok ? Pécsiek ! rni ünnep ez ? — minden félről ezt hallom harsogni: ,,SZEPESYT a’ Honnak sark bojnokát, SZEPESYT Nyehiink Adelungját, SZEPESY 1 Ügyefogyottaink gyámolyát, SZEPESYT Városunk Mentorát, mindnyájunk édes Atyját dicsőíti e’ nap ' ah! bokros érdemeihez mérve mind parányiak ezek! tekintsünk csak szét milly sokra találuuk, mellyeket évek éveknek adnak át , mint örökös ereklyéit e’ ritka férjfiú kegyeinek ! s mi akarjuk-e mind ezen érdemeit eme'pompás ; de tetteira nézve csekély emlékitö Ünneppel jutalmazni ? oh jobb lesz Pécsiek álljunk félre, s ne bizgassuk az érdemet, jnellyet tömjénünk nemcsak nem dicsőítene, henem ragyogó lényé* ire , tán homályt vonna! álljunk félre, s hagyjuk azt egy szerencsésb jövőnek, melly tán illy érdemeknek meg felelő hála oltárt emelend !;------vagy ne oh Pécsiek, ne szunyadozzunk ! eresszük szárnyra azon liálá hangokat , mellyekeddig kebelünket melengeték \s éltetek : itt az üdő , ámbár többször itt volt az , hogy nem tekéntvén szerény tilalmait győzzön az igazi szív hála , s tiszta hódolat. Édes ugyan az érdem becse koszorutlan is s dicsőítik Öt már azon szivbeli édes nyugalmak is mellyel.et egekig ható tettei ápolnak keblében,— de nem úgy nyugodt a’ mi kebelünk, lobog abban az égető lang, melly ha rést nem iel , fásult szenvedéllyé fajúihat, ’s valóban ha a’ sziv szent sovárai czélt nem érnek, szomor. s fanyar bú jutalma:— kevés mind az a’ mit mi teszünk , de kevés tehetségünk is , O azonban, ki a jutalmat ott fönn az égi hazában keres. , ezzel is nagyon, igen nagyon meg elégszik — nuns tehát egyéb!) hátra, hanem tartsuk az Ö nekünk legbecsesebb hasonmását városunk termében, meri i V- ramysokra Ö nem sovárog, lássa majd a’ késő maradék, hogy Eldödeilt tudták, s akarták az érdemet tisztelni , bZÚRY LAJOS a Bölcselkedés II d évi hallgatóid.
