1830 Jegyzőkönyvek • Felséges Első Ferentz Austriai Császár, Magyar, és Cseh Ország Koronás Királyától Po'sony Szabad Királyi Városába, 1830-ik Esztendőben, Szent-Mihály Havának 8-ik napjára rendeltetett Magyar Ország Gyűlésének Jegyző könyve (Pozsony, 1830)

tessenek: mert nem fsak hiszszük, de bi­zonyosnak is tartjuk, hogy, inidónaz idő, és a’ kor siettet, más gond által el nem fogott, különös lüzodalommal, és nyílt szivű tanátskozásokkal, rövid idd •alatt is sokat lehessen végezni. Állal ériünk immár az Istentől reánk bízott népek’ holdogílására szentelt országo­sunkkal több mint harmintz nyollzeve­­ket. Azok ugyan, mellyek ebben az idd szakaszban a’ történttek sorába léptek, azegjébb századok viszontagságait pél­da nélkül túl haladták; de meggyőz­tünk mindeneket, a’ -Mindenhatóban helyheztett. hizodalommal, ’s Népeink szeretete által: mellyet hogy álhata* tos fáradozásunkkal , és Népeinkért mindég, és örömest viselt atyai gon­dosságunkkal magunkhoz leköteleznünk hív jobbágyink’ Imi tiszteletük’ és ra­gaszkodásaik, annyi öröklő példázataik által, meggyőződve , háladalosan el­­esmérjük. De számlálva vag)nak az élet napjai ; a’ mellxek mindazáltal még Isten kegyelméből hátra vágynak, örömest áldozzuk Királyi tisztünknek, és kivált azoknak, a’ mellveket külö­nösen kedvelt Magyar Országunk, és hozzá tartozó Készei boldogsága kivan. Azomban e’ munkáink’s törekedéseink, mint egy nagyobb gyámolúl óhajtják atyai szívünknek azon legfőbb vigasz­talását: hogy szeretett első szülött fi­unkat a' Felséges Korona Örököst Fő.IIerczegFerdináridot, mint különö­sen kedvelt Magyar Országunkban ’s ahoz kaptsolt Részekben is egyenes Örökösünket (Magunknak mind az ál­tal a’ legfőbb Királyi hatalomnak , a’ Kegyelem Adományok osztásának, és egyébb Fejedelmi ígazok, gyakorlását kirekesztőig fenntartván) a’ megálla­pított Királyi Kötés Levél elfogadása , és bittel leendő megerősítése mellett» jövendőbeli Királlyá és Fejedelemmé felkeltessük, és az ősi törvényes szó-tur; ita enim, dum tempus, et aetas urgent, tnuiua fiducia, et ingenuis ’ consiliis, alia sollicitudine non inter­ceptis, brevi temporis intervallo pluri­ma fieri posse, non tam confidimus , quam pro evicto tenemus. Exegimus jam triginta octo, et quod ultra est, egiminis annos, creditorum Nobis di­vinitus [»opulorum felicitati sacratos. Ea quidem, quae hoc tempore inter­venerant , inaudito antea exemplo , aliorum saeculorum eventus longe ex­cesserunt, superavimus tamen cuncta, fiducia in Deum, et amore populorum, quem Nos irremisso studio, et pater, nis, quas pro illis semper, et luben­­ler tulimus, curis Nobis devinxisse, uberrimis moniti fidelium Nostrorum subditorum filialis pietatis, ct adhae­sionis documentis, in aevum duraturis, grata mente recolimus. — At vero nu­merati sunt vitae dies; — qui tamen Nobis propitio Deo supersunt, alacr i­ter devovemus Regio Nostro muneri, et cumprimis iis, quae percari huius Regni Nostri Hungáriáé, et Partium adnexarum felicitas deposcit. — Illud interim labores, et conatus Nostri, ma­joris instar roboris, flagitant paterni cordis Nostri supremum solatium: ut Serenissimum, Haerediiarium Coronae Pr incipem , Dilectissimum Nostrum primogenitum Filium, Archi-Ducem Ferdinandum, tanquam immediatum in hoc quoque percaro Regno Nostro Hungáriáé, et Partibus eidem adnexis Successorem Nostrum,—Supremae Po­testatis Regiae, Privilegiorumque col­lationis , et Jurium Majestaticoruin exercitio, penes Nos manente, — er­ga praemittendam praestabilitae diplo­­raaticae Assecurationis acceptationem, deponendumque snpcrinde Juramen­tum; in futurum Regem, et Dominum inaugurari, et ritu legali Sacro Hun­gáriáé Diademate coronari faciamus,

Next

/
Oldalképek
Tartalom