1825-1827 Jegyzőkönyvek 5. • Felséges Első Ferentz Austriai Császár, Magyar, és Cseh Ország Koronás Királyától Po'sony Szabad Királyi Városában, 1825-dik Esztendőben, Szent-Mihály Havának 11-dik napjára rendeltetett Magyar Ország Gyűlésének Jegyző könyve / Po'sonyban / Belnay örököseinek betűivel / 1825-1827
1927 / 196. ülés
6 SZÁZ KILENCZVEN HATODIK ÜLÉS. osztott akarattal hanem tellyes egyetértéssel fogadják el Ö Csász. Kir. I‘ 6 llerczegségének bölts, és az Ország hasznára czélzó javallatját, mellyet 6 igaz Ilazafiui indulattal óhajt. Baranya Vármegyének Követ je ki is jelentette, hogy a’ Kerületi Izenet Javallatban meg nem egyez, azonban, ha azon nagy czélt tekinti, mellyel Ö Cs. Kir. Fő Herczegse'ge ezen javallatot mozdította, t. i. hogy Kegyes Fejedelmünk eránt. való költsönös bizodalmunknak, és a’nemzeti nagy lelkiiségnek ezzel példáját adjuk, látja, hogy ezen nagy czélt tsak akkor lehetne el érni, hogy a Javallat egy szívvel lélekkel el fogadtatna; de minthogy az Izenet Javallat szerint nagy rész ellene vagyon, ámbátor a’ Szolló Követ fontos okokkal támagathatná az ellenkezőt, mindazonáltal azon nagy czélnak érdemét vetélkedés Tárgyának ki tenni nem akarván, a’ vitatástól el áll, ’s azért a’ velejére nézve szólni nem kívánt, hanem a’ ki fejezésekbcn azt találván: quod, vi muneris sui etc. insistant 3 azt magára nézve el nem fogadhattyn, ’s el sem esméri hSgy azon állítás meg álhasson. Azért azon szavakat: vi muneris sui ki hagyatni kívánta. Ugyan azon szerint szállott a’ Heves Vármegyei Követ, és éppen azon okokból, mint az előbb szolló Követ a dolog velejét vetélkedésbe hozni nem kívánta, hanem annak meg bizonyítására , hogy ő tselekvő (activa) részt nem vett ezen Izenetnek meg állításában , meg nem egyezését a’ Jegyző Könyvbe iktattatni kérte. — A’ Nyitra Vármegyei Követ, h* a’ tulajdon meg győződéséből nem kívánt is volna szóllani e’dologban, de utasítása lévén Committenseitől nem tsak leg újabban e’ folyó Böjt más Havának 15- diki Kis, hanem még a’ múlt Böjt elő Havának dere, et non disjunctis, verum unanimibus suffragiis amplectantur sapiens, etBegni Commodis intentum Suae Serenitatis Caesareo Regiae Consilium, id quod pro infucato suo in patriam amore impense optabat. Ablegatus quoque Comitatus Baranyensis insinuavit: se Circulari quidem non assentiri Nuncii projecto, scopum tamen, ad quem benigna Suae Celsitudinis C. R. propositio directa est, edendum quippe reciprocae erga Clementissimum Principem fiduciae, et magnanimis Gentis indolis documentum pro adeo sublimi habere , ut persvasum teneats ad eum non secus, quam unanimi sensu acceptata propositione pertingi posse; quod tamen quum teste praesenti ex sententia pluralitatis adornato Nuncio sperari nequiret, licet gravia in rem sibi non desint motiva, non ad ipsum meritum, quod ingratis, et sublimi illius scopo minus convenientibus disceptationibus exponi nollet, verum relate duntaxat ad expressionem: vi muneris sui etc. insistant declaravit, se hanc ex parte sua nec acceptaro, nec illius realitatem agnoscere, ac ideo verba: vi muneris sui exmissa cupere. Iisdem e rationum momentis Ablegatus Comitatus Ilevesiensis relate ad rei meritum peraeque disceptationibus ansam praebere noluit, in sui tamen, quod Nuncium illo invito stabilitum fuerit, legitimál ionem , dissensum suum Diario inseri postulabat. — Ablegatus Comitatus Nilriensis, se ex propria quidem in rem Sententia proloqunturum haud fuisse, ductu tamen recens simul acceptae duplicis ordinis, e Generali quippe Congregatione 19-ae Febr. et 15-ae Martii emanatae supplctorie Instructionis, quarum priorem, si de tempore percepisset, mentem Committentium circa Imputationem ocyus
