1825-1827 Jegyzőkönyvek 3. • Felséges Első Ferentz Austriai Császár, Magyar, és Cseh Ország Koronás Királyától Po'sony Szabad Királyi Városában, 1825-dik Esztendőben, Szent-Mihály Havának 11-dik napjára rendeltetett Magyar Ország Gyűlésének Jegyző könyve / Po'sonyban / Belnay örököseinek betűivel / 1825-1827
1926 / 165. ülés
öbO SZÁZ HATVAN-ÖTÖDIK ÜLÉS. azokat az Elölülő nem e’ mái tanátskozás Tárgyának lenni mondotta. De nem is oliy könnyű dolog ez, hogy mindjárt megtörténhetne, mert ha beereszkedvén annak pertractatiójába, a’ Tárgynak specificumai kifejtődzenének, akkor azok magok, kik a’simpliíieatiot kiványák , számtalan nehézségekre akadnának, azért nints ebben más mód, mint a’ Diaetának coordinatiojára hagyni a’ rendszabásokat, és addig tsak a’ szokás mellett megmaradni. Hogy más Ország Gyűléseken nem volt a’ votizásatio eránt kérdés; az onnand jön, mert Eleink nem is hagyták soha arra jönni a’ dolgot, hogy illy fontos és nehéz Tárgyak Országos L lésben a’voxoknak számlálása által döntessenek el, hanem a’ vélekedéseknek megoszlásához képest is engedett a’ kissebb rész a’ nagyobbnak, és a’ hol által látta, hogy nem győzhet, nem is erőltette, és könyitette az egyesülést. Kövessük tehát mi is ezen példát, valóban az Elölülőnél senki jobban azt nem kívánhatja, hogy ne légyen szükség vonókkal eldönteni a’ kérdést. A’ Szepes Vármegyei követ valamint a’ voxok egybe szedése , és a’ Többség elhatározása eránt való kérdésben semmi részt venni nem akar; mert ezt az Elölülőre bízva lenni tudja, és arrul is meg van győzve, hogy olly Elölülőnk vagyon , kinek egyenességében és igazságában kiki tellyes bizodalmát helyheztetheti; ügy a’ legutóbbi adó ajánlásban is, hogy semmi részt nem vett, és venni nem akar, újra kijelentette, és azt, hogy tsak a’ Többségnek engedett légyen, az maga legitirnatiójára nézve a’ Jegyző-Könyvbe iktattatni kérte. nae consultationis materiam non constituere innuens, eo etiam reflectendum credebat, negotium isthoc longe majoris esse indaginis, quam ut temere decerni in eo quidquam possit. Ipsi illi, qui nunc simplificationem urgent, si negotio in pertractationem surnto, ad specifica condescenderetur, in infinitas inpingerent difficultates, ut adeo non aliud suppetat, quam haec ad Diaetae relegare coordinationem, et illucusque recepto inhaerere usui. Caetcrum illius, quod in Comitiis hactenus celebratis, nulla intuitu votisationis obmota fuerit quaestio , ratio ea est, quod antenati sagaci sane consilio, id, ne graves idmodi materias in Regnicolari Sessione votorum connumeratione decidere oporteat, sollicite praecaverint, eoque constanter in consultationibus usi sunt temperamento, ut ubi opiniones multum discrepare observassent, minoritás potioritati cederet, neque talem, quam praevalituram non sperabant, violentarent opinionem, eoque ipsam facilitarent coalitionem. — Eodem nobis etiam procedendum foret calle, nec quisquam magis id, quam Praeses ipse optaret, ne quaestionem per votorum connumeralionem decidere cogeretur. Ablegatus Comitatus Scepusiensis obmotae circa connumerationem votorum, et decidendam pluralitatem quaestioni consultius supersedendum ex eo existimans, quod haec ad partes muneris Praesidialis pertineant, talisque nobis sit Praeses, in cujus aequanimitate et justitia illimitatam quisque locare possit fiduciam; id unum pro sui legitimatione Diario inseri rogabat, se in postrema Contributionis oblatione partes non caepisse, sed nec sumere voluisse, ac unice pluralitati cessisse.
