1825-1827 Jegyzőkönyvek 2. • Felséges Első Ferentz Austriai Császár, Magyar, és Cseh Ország Koronás Királyától Po'sony Szabad Királyi Városában, 1825-dik Esztendőben, Szent-Mihály Havának 11-dik napjára rendeltetett Magyar Ország Gyűlésének Jegyző könyve / Po'sonyban / Belnay örököseinek betűivel / 1825-1827
1926 / 60. ülés
SESSIO SEXAGESIMA. 23 hen kell meghatározni, és így az 1802- diki papiros-pénz árra mostanra nem alkalmaztatható, mert az akkori pénz bctse setn érhetett fel a’mostani ezüstpénz betsivel. — 11a tehát az 1802-dik Só ára meg nem állhat, előbbre kell keresni a’ törvényes árrát, melly az 1792-diki 14-dik Articulusban feltalállatik. Azért Committenseinek szándékát is, melly azt tartja az Utasíitásban , hogy a’ Só áriát, a' régi törvényes lábra igyekezzen viszsza állítani, tellyesíteni kívánván, az 1792-diki Só ári ához ragaszkodik , mert azt véli Törvényesnek, és a’ népnek mostani vékony tehetsége is leg közelebb jár az akkorihoz. Ebbéli vélekedését már Committenseinek tndt< kra is adta, és ellenkező Kémlelést tolok nem kapván, abban való megnyugovásokat annyival inkább reményű, minthogy ók is a* Sónak kissebb árrát inkább fogják választani, mint a nagyobbat, és az által a’ sérelem is jobban orvosoltad!;. — A’ második Veszprém Vármegyei Követ, hallván Követ Társának ezen, az ó elő botsátott nyilatkoztatása ellen való előadását, minthogy mind a* ketten egy Vármegyének Képviselőji, és itt egyik sem a’ maga személlyéhen szóll, következésképpen ott, a’hol világos a Küldőnek ütasíttása a’ vélekedésnek helye nintsen, hogy tehát Commit tenseik lássák, hogy kiki közülök, miként tellyesítette utasíttását, kívánta mind az ó maga előadását, mind pedig Követ Társának ellenmondását a- Jegyző-Könyvbe iktattatni.— Szólítok még az 1792-diki ára mellett a’ Sónak, Poson, Sopron, Nyitra, Trenrhén, Vas, Komárom, Bars, Ilont, Győr, Somogy, egyik Abaüj, Zemplén, Bihar Vármegyéknek Követjei, a/. 1802-d;ki ár-emeleket valóságos Segedelemnek (Subsidiumnak) állítván, mert akkor Eő Felsége 2 Milliomot kívánt az Országtól, de mivel az Adóra, ez nagy teher lett volna, azért a’ Só pretium Salis, in clangente moneta esse defigendum , pretium proinde Anni 1802. de praesenti stabiliri vel ideo haud posse, quod valor- circulantis eotum pecuniae, valorem modernae Conventionalis haud adaequet; unde Salis pretio Anni 1802. subsistere nequeunte, regrediendum esse, ad anterius legale pretium, quod in Art 14: 1792, reperitur. — Quum igitur Instructione sua, pretium Salis ad antitiquum legalem pedem reponendum desideretur, opinioneque sua, pretium Anni 1792. pro legali, et attenuatis plebis facultatibus maxime commensurato haberet, illius Anni pretio adhaeserat, Committentesque suos, quos de hac opinione, jam praevie edocuerat, declarationi suae tanto a fortiori acquievisse confidebat, quod hactenus diversam non receperit Inviationem, et, secus etiam , facile snpponere sit, illos levius Salis pretium, gratanter praeelecturos, quod item per hoc laesioni quoque magis efficax adferatur medela. —- Comitatus ejusdem alter Nuncius, inaudita hac praemissae prise propositioni dissona Co-Ablegati sui declaratioue, ex quo ambo ejusdem Comitatus vices sustinerent, proinde neuter in propria hic loci proloqueretur persona, ac per consequens, penes disertam Commitentiura Instructionem, nullus relinqueretur arbitrio locus, ut coram iis constare valeat, qua singulus fide, so Instructioni conformaverat, tam suam, quam et contrariam Co-Ablegati sui [declarationem, Diario inseri postulabat. — Proloquebantur adhuc penés Anni 1792. Sali* pretium, Comitatuum Posoniensis, Nitriensis, Trenchiniensis , Castriferrei, Comaromiensis, Barsiensis, Ilonthensis, Jaurinensis, Siimeghiensis, Abaujvariensis alter, Zempliniensis et Bihariensis Ablegati, asserentes: Auctam Anni 1802. reale fuisse Subsidium. Quum enim [desideratis eotum per Suam Ma- 6*
