1825-1827 Jegyzőkönyvek 2. • Felséges Első Ferentz Austriai Császár, Magyar, és Cseh Ország Koronás Királyától Po'sony Szabad Királyi Városában, 1825-dik Esztendőben, Szent-Mihály Havának 11-dik napjára rendeltetett Magyar Ország Gyűlésének Jegyző könyve / Po'sonyban / Belnay örököseinek betűivel / 1825-1827

1926 / 60. ülés

SESSIO SEXAGESIMA. 23 hen kell meghatározni, és így az 1802- diki papiros-pénz árra mostanra nem alkalmaztatható, mert az akkori pénz bctse setn érhetett fel a’mostani ezüst­pénz betsivel. — 11a tehát az 1802-dik Só ára meg nem állhat, előbbre kell keresni a’ törvényes árrát, melly az 1792-diki 14-dik Articulusban feltalál­­latik. Azért Committenseinek szándé­kát is, melly azt tartja az Utasíitás­­ban , hogy a’ Só áriát, a' régi törvé­nyes lábra igyekezzen viszsza állítani, tellyesíteni kívánván, az 1792-diki Só ári ához ragaszkodik , mert azt véli Törvényesnek, és a’ népnek mostani vékony tehetsége is leg közelebb jár az akkorihoz. Ebbéli vélekedését már Committenseinek tndt< kra is adta, és ellenkező Kémlelést tolok nem kapván, abban való megnyugovásokat annyival inkább reményű, minthogy ók is a* Sónak kissebb árrát inkább fogják vá­lasztani, mint a nagyobbat, és az ál­tal a’ sérelem is jobban orvosoltad!;. — A’ második Veszprém Vármegyei Követ, hallván Követ Társának ezen, az ó elő botsátott nyilatkoztatása ellen való előadását, minthogy mind a* ket­ten egy Vármegyének Képviselőji, és itt egyik sem a’ maga személlyéhen szóll, következésképpen ott, a’hol vi­lágos a Küldőnek ütasíttása a’ véleke­désnek helye nintsen, hogy tehát Com­mit tenseik lássák, hogy kiki közülök, miként tellyesítette utasíttását, kíván­ta mind az ó maga előadását, mind pedig Követ Társának ellenmondását a- Jegyző-Könyvbe iktattatni.— Szólí­tok még az 1792-diki ára mellett a’ Sónak, Poson, Sopron, Nyitra, Tren­­rhén, Vas, Komárom, Bars, Ilont, Győr, Somogy, egyik Abaüj, Zem­plén, Bihar Vármegyéknek Követjei, a/. 1802-d;ki ár-emeleket valóságos Se­gedelemnek (Subsidiumnak) állítván, mert akkor Eő Felsége 2 Milliomot kí­vánt az Országtól, de mivel az Adóra, ez nagy teher lett volna, azért a’ Só pretium Salis, in clangente moneta es­­se defigendum , pretium proinde An­ni 1802. de praesenti stabiliri vel ideo haud posse, quod valor- circulantis eotum pecuniae, valorem modernae Conventionalis haud adaequet; unde Salis pretio Anni 1802. subsistere ne­­queunte, regrediendum esse, ad an­terius legale pretium, quod in Art 14: 1792, reperitur. — Quum igitur In­structione sua, pretium Salis ad anti­­tiquum legalem pedem reponendum desideretur, opinioneque sua, pretium Anni 1792. pro legali, et attenuatis plebis facultatibus maxime commen­­surato haberet, illius Anni pretio ad­haeserat, Committentesque suos, quos de hac opinione, jam praevie edocue­rat, declarationi suae tanto a fortiori acquievisse confidebat, quod hactenus diversam non receperit Inviationem, et, secus etiam , facile snpponere sit, illos levius Salis pretium, gratanter praeelecturos, quod item per hoc lae­sioni quoque magis efficax adferatur medela. —- Comitatus ejusdem alter Nuncius, inaudita hac praemissae pri­se propositioni dissona Co-Ablegati sui declaratioue, ex quo ambo ejusdem Comitatus vices sustinerent, proinde neuter in propria hic loci proloquere­tur persona, ac per consequens, pe­nes disertam Commitentiura Instructio­nem, nullus relinqueretur arbitrio lo­cus, ut coram iis constare valeat, qua singulus fide, so Instructioni confor­maverat, tam suam, quam et contra­riam Co-Ablegati sui [declarationem, Diario inseri postulabat. — Proloque­bantur adhuc penés Anni 1792. Sali* pretium, Comitatuum Posoniensis, Ni­­triensis, Trenchiniensis , Castriferrei, Comaromiensis, Barsiensis, Ilonthensis, Jaurinensis, Siimeghiensis, Abaujvari­­ensis alter, Zempliniensis et Bihariensis Ablegati, asserentes: Auctam Anni 1802. reale fuisse Subsidium. Quum enim [desideratis eotum per Suam Ma- 6*

Next

/
Oldalképek
Tartalom