1825-1827 Jegyzőkönyvek 2. • Felséges Első Ferentz Austriai Császár, Magyar, és Cseh Ország Koronás Királyától Po'sony Szabad Királyi Városában, 1825-dik Esztendőben, Szent-Mihály Havának 11-dik napjára rendeltetett Magyar Ország Gyűlésének Jegyző könyve / Po'sonyban / Belnay örököseinek betűivel / 1825-1827
1926 / 100. ülés
5rlO SZÁZADIK ÜLÉS. • • Csokra a’ Portáknak reá nem mi igazrttasoKra a .-illottak, nevezetessen az Abauj, Ungh, Heves, Bihar, Békés, Csanád Vármegyei követek sem most, sem pedig a’ Kir. Válasznak elerkezese után is semmi változtásokban meg nem egyeztek, mert akar most, akar később tsak mindég arrűl lesz a’ kérdés, lehet e’ igazításokat tenni az öszve írás nélkül? terheltetését az Adóval majd minden Vármegye panaszolhatja, úgy Ungh és más Vármegyék is óhajtják és kérik a’ Porták számában való könyittetéseket. mitsoda clavis szerint lehet tehát egyikérűl levenni, a’ másikra ten. ni; de különös nem egyformaság sintsen a’Porták felosztásában, mert ámbár Marmaros, helyheztetésére nézve nyomorúságosnak látzik, de még is, ott a’ legalsóbb Falu is külömb egy Unghi Városnál, ha bár a’ legszorossabb betsűre menne is a’ dolog. — Ámbár tehát feltenni nem lehet, hogy egy Vármegye, a’ másik Adó fizetőinek kárával kívánná a’ maga hasznát keresni, de még is semmi ideális igazításokra, sem utasíttásaik, sem magok meg-gyözódések szerint nem álhatnak, mert ez az igazsággal meg nem egyez. Minó következése volt az 1802- diki idaealis igazittásoknak, mutatják a’ mostani panaszok. Bihar Vármegye is megromlott az által, mert tsak 1810 és 1317-dik Esztendőben sok ezer mérő gabonát kellett venni a’ szegénységnek, úgy Békés, és több más Vármegyék is idaealiter terheltettek, és máig is nehezen viselik; ezeknek lehelne inkább panaszok, a’ kik akkor több Poriakat kaptak, nem pedig azoknak , a’ kik már könyittettek, nem lehet most ujjonnan terhelni amazokat. Lehetetlen az igazságos osztást Fölömben elérni, mint az Országos öszve írás .»Ital. — Egyébberánt sem lehet feltenni, hogy ö felsége a’ köz-tehernek ne interimalem rectilicationem amplecti voluerunt, signanter autem Cottuum Abaujvariensis, Unghensis, Ilevesiensis, Bihariensis, Békesiensis et Csanadiensis Ablegati, nec ex interventu Benignae Resolutionis, ulli rectificatiofti interimall assentientes — semper namque citius aut serius quaestio illa est reditura; an absque praevia Conscriptione rectificationi locus dari possit? praegravium Contributionis fere omnis Cottus adducit; Unghensis quoque et alii sublevamen Portarum desiderant. Qua igitur clavi hae uni addendae, alteri demendae venient? — Sed nec adest tanta reipsa ratio Portarum discrepantiae : nam licet Marmarosiensis Comitatus spectata situatione Comitatu Unghensi sorte inferiore locatus videatur, attamen in illo postremae classis Possessio in forma etiam strictissimae aestimationis Oppidis hujus praevaleret. Quamvis igitur supponi nequeat: quemcunque Comitatum cum damno Contribuentium alterius Jurisdictionis locupletari velle, ad nullam tamen idmodi idaealem, et arbitrariam rectificationem seu instructione seu convictione sua se accedere posse declararunt iidem hi Ablegati, velut omni justo adversam. Quem effectum sortita sit idaealis anni 1802 rectificatio, docent modernae querimoniae. Bihariensis quoque Comitatus eadem sensibilem jacturam passus est. Nam anni 1816 et 1817 frugum complures mille metretas egentiori hominum classi comparare cogebatur, •— sic etiam Békesiensis aliique Cottus idaealiter praegravati, hodiedum sub onere tali pressi manent, ut potius his Cottibus, quarum Portis accessio facta est, nec ultro gravari possunt, fortius querulandi argumentum suppetere videatur, quam quibus per decessum Portarum levamen obtigit, ideo justa hoc in puncto
