1825-1827 Jegyzőkönyvek 2. • Felséges Első Ferentz Austriai Császár, Magyar, és Cseh Ország Koronás Királyától Po'sony Szabad Királyi Városában, 1825-dik Esztendőben, Szent-Mihály Havának 11-dik napjára rendeltetett Magyar Ország Gyűlésének Jegyző könyve / Po'sonyban / Belnay örököseinek betűivel / 1825-1827
1926 / 95. ülés
556 KlEE\CZ\ EN - ÖTÖDIK ÜLÉS. írás alkalmatosságával a’ két Tálda között az volt ugyan a’ megegyesíílés, hogy midőn az Adó ajánlására jön a’ dolog, akkor ezen bészámittás vetessen basissul a’ jövendőre megajánlandó Adónak. De mikor a’ dolognak módjáról van a’ szó, akkor nem tsak a’ két Táblának megegyesülését, hanem magának a’ dolognak helyheztete'sét és a’ Királyi válaszokat is tekintetbe kell venni. Az első Királyi válaszban ezen követeltt bészámittás egészen megtagadtátott: ujjitván azonban az Ország Rendéi az ebbéli kívánságokat, azt mondja Ö Felsége az utóbbi kegyelmes válaszszában, bogy a’ Katonát ezüst pénzben fizetni elkerülhetetlen volt, és volttaképpen úgy is fizettetett, és most is fizettetik. — Felvévén mind azt, a’ mi ezen Gzikkelyben , Ynind pedig a’ mi a’ Felírásról készített javallatban mondatik, oda megy ki a’ Státusoknak argumentuma , hogy O Felsége nem tagadja meg a’ bészámittás princípiumát, hanem tsak annak practicabilitását veszi kérdésbe, azt kivánnvák tehát a’ Státusok megmutatni, hogy tellyesíthető. Azonban O Felsége nem a’ Calculusnak lehetőségét, veszi kérdésbe , hanem annak követelhetőségét mondja practice külömbféle nehézségeknek alája vetve lenni, a’ minthogy az Izenetben arra semmi felelet sintsen, hogy a’Katona ezüstben fizetődön, és fizetődik. — Azzal a’ felelettel: Clementia optimi Principis non admisit, seu jus seu necessitatem Imputationis negari, a’dolognemsuperálodik, mert szintúgy viszont azt lehet mondani: Providentia Legislationis non pot?ft id admittere, ut Regnum mediis defensionis deftituatur j Törvényes kötelességek az Ország Rendéinek gondoskodoi, hog^ pótoltasson azon héjánosság Daellyet a kíván tt bészámjttás a’ köz«ukségekbeh okozhatna. - A’ mi a* Repraesentationis, inter utramqué Tabulam conventum in eo fuerit, „4il recurrente ex professo materia Contributionis, primo et ante omnia principium Imputationis, in determinanda futurae Contributionis quantitate, summam aliotjiiin considerationem subiturum , Diaetaliter superetur“ — ubi tamen non de principio, verum de ipsa modalitale sermo est, jam non ad utrius’ «pie saltem Tabulae coalitionem, verum ad ipsum quoquo negotii situm, et ad emanatas imprimis Resolutiones Regias sit peculiariter advertendum. — Enimvero, in emanata eatenus prima Resolutione Regia, imputatio simpliciter denegabatur, erga iteratas vero hac in parte Statuum preces, in snbsequente Resolutione Regia declaratum, stipendia militibus in Conventionali moneta inomisse fuisse dependa, et actu etiam taliter dependendi. — Jam, si tum ea, quae in praesenti §pho, quum quae in Projecto Repraesentationis continentur, penitius considerentur, summa adductorum argumentorum eo absolvitur. practicabilitatern saltem, non item ipsum imputationis principium, per Suam .Majestatem in quaestionem fuisse vocatam, hanc proinde esse demonstrandam. At vero, Sua 'Majestas non ducendi numerici calculi possibilitatem in dubium revocat, verum hujus applicationem in ipsa praxi gravibus obnoxiari innuit difficultatibus, et ad has recte difficultates, signanter ad id, quod militi stipendia in Conventionali moneta depensa fuerint, et actu dependantur, in praesenti Nuncio responsum nihil est. — Eo enim, quod dicatur: Clementiam optimi Principis non admississe, seu Jus, seu necessitatem imputationis negari, negotium superatum in nihilo est; dici enim perinde potuisset: providentiam Legislationis non posse id admittere, ut Regnum me-
