1825-1827 Jegyzőkönyvek 2. • Felséges Első Ferentz Austriai Császár, Magyar, és Cseh Ország Koronás Királyától Po'sony Szabad Királyi Városában, 1825-dik Esztendőben, Szent-Mihály Havának 11-dik napjára rendeltetett Magyar Ország Gyűlésének Jegyző könyve / Po'sonyban / Belnay örököseinek betűivel / 1825-1827

1926 / 61. ülés

34 H A T \ A N E G Y E DI K Ü L É S. azoknak. Törvénytelenségek kétségen kivi'il vagyon , következőleg mondatik az, hogy Törvényeseknek soha el es­­mérni nem lehet, mert a Törvényte­lenséget orvosolni ugyan lehett de Törvényessé' tenni soha sem. — Már 1311-ben megeggyeztek a’ Fő Rendek abba, hogy az illy Törvény nélkül hozandó ítéleteknek, soha sem lehet Törvényes erejek, tehát most sem el­lenkezhetnek abban. A’ privát usok kö­zölt eddig tett Intézeteknek felforgatá­­sára nézve, hogy több Perek támad­nának, az senkinek sem lehet sérel­mes, mert a’Hitelező örömest fog per­lekedni ^ ha kármenttségét eszközölhe­ti; az Adósnak természetes kötelessége megadni azt, az ó tellyes betsiben, a’ mit mástól költsön vett; a’ Bíró pedig magának tulajdoníthattya az alkal­matlanságát azon tselekedetének, hogy Törvénytelenül ítélt; a’ jövendő kielé­gítésekre nézve pedig sokkal kevesebb zavartságot tehet az, ha az Adós száz Forintot mellyel voltaképpen költsön vett, nem fogja vissza fizethetni 40 Fo­rinttal. Légyen meg mindenbe az igas­­ság, habáraz eddig fennálló Paran­­tsolatok intézetéhez képest viszsza tet­­izőaek íog is láttzatni. 1811-ben is az volt a’ külömbözés, hogy az Ország’ Rendei a’ papiros pénzre teendő erá­­nyosításban megeggyezni nem akartak, nem lehet tehát azt mondani, hogy elfogadták légyen, és most is tsak azt, a mi a* Törvénnyel, úgymint 12. l 790. Articulussal megeggyez, követni szük­séges. Az 1715. és 1790. Esztendőkről előhozott példák ide nem alkalmaztat­hatok , mert ott tsak a’ formájáról az ítéleteknek volt kérdés, és még is több rendbeli Perek cassáltattak, de itt a’ velejekben fekszik a’ Törvénytelenség, a régibb századokban pedig, midőn sarkalatos volt a’ felfordűlttság, ha se Törvény, se igasság nem volt, azt a’ mostani időkkel hasonlítani nem lehet. Azért minden viszsza tartás nélkül ki-ligationi defuisse, et postquam iden­­ticuin contra Commissarios Regios Gravamen est positum, nec Judices ea propter immunes praeleriri pos­sunt. Sufficit illa erga eos lenitas, quod meritae satisfactionis loco, resensus duntaxat manifestetur. — Qiiod vero ipsas concernit Sententias, ut primum hae illegales sunt, suapte consequitur, eas pro legalibus recognosci non pos­se, potest quidem illegalitati medela adferri, sed nunquam pro legali täte canonisari. — Jam etiam AnnolSit. enunciaverunt Excelsi Proceres, abs­que roganda lege, Sententias legali ef­fectu carituras. — Nec praebet argu­mentum contrariae opinioni, sese ex­hinc evolutura Litium multiplicatio, nam Creditor sui indemnisationem ul­tro et libenter prosecjuefur — debitoris vero alioquin naturalis est obligatio, acceptum plena in mensura retribuen­di, Judex denique illegális suae pro­cedúráé ferat ipse sequelas, pro futu­ro denique multo minori cessurum est perplexitati, si debitor, in exem­plo loO ilorenos justa liga perceptos, eodem perfecte pleno valore, non au­tem hujus duntaxat duarum quinta­rum quotlalitate rependerit , exigit hoc rigor suum cuivis dislribuiivae ju­stitiae, etiamsi praescripto Provisorio non cohaereat. — Anno quoque 1811. Tractatus definitivos illa sejunxit dif­ferentia, quod SS. et OO. reductioni reális valoris ad Chartaceam itidem pecuniam accomodandae, consensum praebere noluerint, hujus itaque in nexu, et nunc tenoris Articularis 12. 179f dispositionis insistere oportet — Exempla etiam Annorum 1715. et 179t identitate ad casus modernos pertrahi nequeunt, ibi enim praejudi­cium solum in forma, ob quam etiam multi Processus amnistiati habentur; ist hoc vero praejudicium in merito ipso ad — vel ab — judicationis, deni­que nec alia anteactornm Saeculorum

Next

/
Oldalképek
Tartalom