1825-1827 Jegyzőkönyvek 2. • Felséges Első Ferentz Austriai Császár, Magyar, és Cseh Ország Koronás Királyától Po'sony Szabad Királyi Városában, 1825-dik Esztendőben, Szent-Mihály Havának 11-dik napjára rendeltetett Magyar Ország Gyűlésének Jegyző könyve / Po'sonyban / Belnay örököseinek betűivel / 1825-1827
1926 / 71. ülés
SESSIO SEPTUAGESIMA PUIMA. 183 lésről szükséges gondolkodni, azon aggodalmaknak megnyugtatására, mclljek a’ sérelem elmellőztetése eránt vágynak, a’ feleletnek tartalmában elég biztosságot lenni mondván, a’ kérdést most tsak abba jegyzetté függesztve lenni, bogy tanátsos e’ ezen dolgot az eldkelld Tárgyak sorában feladni? vagy pedig inkább a’ Tudományos Tárgyak közé tartozik? Erre nézve pedig sokkal fontosabb dolognak tartotta ezt, bogy sem mint illy módon, mint az első izenetben elóadatik, cl.ntéztetbessen; mert akár mi Rendelés türténnyen is benne, figyelmezni szükséges nem tsak az Atyák jussaira, bogy kelletén feliül meg ne szoríttassanak, banem a’ Gyermekek boldogittására is, bogy gyenge korokban a’ magok vallásában neveltessenek, és O Felségének erre ügyelló legfőbb felvigyázatbéli Fejedelmi jussát is szem előtt kell tartani. Márpedig ezek felül, tsak eddig is, melly hosszas vetélkedésekre, sótt kellemetlenségekre is adott alkalmatosságot ezen Tárgy, a’nélkül, bogy valamelly mód találtatott volna, melly az aggodalmakat megnyugtassa , és a’ vetélkedéseknek véget vessen ; jobbnak vélte tehát a’ kerületbéli megállapodás szerint, az abban is kijelentett sérelemnek orvoslását a’ Tudományos kiküldöttségnek munkájára bízni, és ez által most a’ Fő Rendekkel való egyesűlést eszközölni. — Ezt erősítették a’ Moson és Torontói Vármegyei követek is / abban, hogy ez előkellő sérelem légyen, meg nem egyezvén; mellyre nézve a’ Moson Vármegyei követ az atyai hatalomnak a’ nevelés dolgában való kiterjesztésére elő hozott Törvényeket magyarázta, t. i. a’ prologialis Q-dik Czikkely ugyan azt mondja, hogy a’ Romai Pápa sem tilthatja el az Atyát Gyermekének nevelésétől, de azt nem mondja, hogy más tanduin, pro sidlerenda vero sollicitudine, e praeteritione Gravaminis oborta, in ipsis Responsi tenoribus sufficiens adesset securitas, quaestionem eo duntaxat recidere dicebat; utrum consultum sit. rem in serie praeferenlialium substernere? vel, an non potius eam ad Operatum Reputationis in Litterariis relegare praestaret? Ex hoc namque visus puncto, multo graviorem censuitmateriam, quam ut. nu - d alita te, in primitivo Nuncio proposita superari valeat: — qualescunque enim dispositiones subsequutue fuerint, semper tamen sollicite advertendum eo erit, primum nc Jura parentum, ultra necessitatem restringantur; — ut porro proles, inde a tenera aetate, rudimentis suae fidei imbuantur, ne denique competenti Suae Majestati Supremae Inspectionis Juri, quacunque in parte derogetur. Jam vel bucduin acta sufficienter pandere, quam diuturnis, imo inamoenis disceptationibus, substrata materia ansam praebuerit, quin animi tranquillatem, disceptationisque terminum assequuti fuissent; — praestare ideo censebat, ut in sensu coalitionis Circularis, Gravaminis medela ad Operatum Litterariae Reputationis relegetur, taliterque coalit io cum Proceribus admaturetur, — Adslipulabantur propositioni huic Comitatuum Mosoniensis et Torontaliensis Ablegati, quaestionatum Interdictum pro preferential! Gravamine haberi haud posse a jentes, quod Comitatus signanter Mosoniensis Ablegatus, e provocatis quoque evincere adnitebatur Legibus; pro* logialem utpote Tit. Q.num statuere quidem, quod nec Romanus Pontifex parentes ab Educatione prolium amo* vere possit, verum Legem hanc sonare de solis parentibus, non vero de a* liis Educatoribus, — quae insuper di. cit; quod Statutum contra salutem ani* 46 *
