1825-1827 Jegyzőkönyvek 2. • Felséges Első Ferentz Austriai Császár, Magyar, és Cseh Ország Koronás Királyától Po'sony Szabad Királyi Városában, 1825-dik Esztendőben, Szent-Mihály Havának 11-dik napjára rendeltetett Magyar Ország Gyűlésének Jegyző könyve / Po'sonyban / Belnay örököseinek betűivel / 1825-1827
1926 / 60. ülés
u ÍIATVANODIK ÜLÉS. dúsának es Bíróságának gyakorlásában sok viszszaélések történték, nem veszi kérdésben, sem hogy az eránt kérést terjeszteni lehessen; de a menny iie ott fandúlnak a' Státusok, hogy egyedül .7ó’sef Császár rendelésében gyökereztctik a Kamara Bírósága a abba meg nem egyez, mert hogy a’ citált Törvények, a Külföldi Súrúlszólnak, abból tsak az a'következés, bogy ezek adtak alkalmatosságot a’Kamara Bíróságának Törvényes megállapittására, 's éppen ezen 20-dik Articulussaban ’Sigmond 2-dik Decretumának gyökereztetik a’ Kamara Bírósaga, az a Törvény pedig, melly a honnyi Sóról szóll 2Q. 1548, Articulus nintsen citálva. Ezeknél a’ Törvényeknél fogva gyakorolta a’ Kamara a Bíróságát, és a’ tagadhatatlan usussát egészen a' Királyi P.endelésben fundálni nem lehet, és ha így adatik fel, könnyű lesz a’ felelet. 2) A' Codex Criminalisban is van emlékezet az illyen praevaticatiokról, minek előzzük tehát a dolgot? meg Jehet^ bogy most ollyan Királyi Válasz jön reá, melly az utóbbi jobb alkalmatosságot is elzárja. Azért mind a Biróságra nézve, hogy jövendőben a Törvényhatóságoknak hagyattasson meg, mind pedig, hogy a praevaticatiokban, minő procedura legyen ! az elrendelést azon Biztosságra hagyni, melly a’ Só dolgában különössen rendeltetni javasoltatik, de az eddig való Kameralis Bírói hatalomnak a’ Törvényekből ki nem tagadását javasolta. — A’ Trenchén \ ármegyei Követ a? Kamara Bíróságát ugyan el nem esraérte, roertSigmond 3. Decretumának 8. Articulussában a Megyék Fő Ispánnyaira van bízva a’ Só praevaricatioknak Ítélete, a 29.1548. Articulusban pedig tsak visgálat és motozás van engedve a’ Camei alis 1 iszteknek , melly még maga nem Birosag, hanem azután szükség a’ dolgot Biró eleibe vinni. De itt nem repserint? aut, num eatenus preces substernere infersit? disquisitionem haud ingrediatur, concedi tamen haud posse, Judicatum hunc, fundamento duntaxat B. Josephinae Resolutionis exerceri. — Ex eo enim, quod citatae Leges, de extero sonent Sale, id saltim sequitur, illas recte stabiliendo Caraerali Judicatui ansam praebuisse, prout etiam in eodem recte Art. 2o. Sig. Decr. 2. Cameralis Judicatus fundatur; — Articulus enim 29. 1548. qui de domestico Sale sonat, haud provocatur. Quum itaque Camera, vigore harum Legum , Judicatum exercuerit, suapte patet, illum non in sola Resolutione fundari, et si id exposita in Nuncio modalitate remonstraretur, facile ad illud fore responsum. Observabat porro: in Codice quoque Criminali, similium mentionem injici praevaricationum, cur itaque objectum isthoc praeoccupetur? quum nunc talis supervenire possit Resolutio, quae posteriorem magis oportunam illud pertractandi praecludere posset occasionem. Ex eo, tam in respectu Judicatus, in futurum Jurisdictionibus deferendi, quam in respectu praestabiliendae , in casibus ' praevaricationum, procedúráé Coordinationem, Reputationi, quae in objecto Salis exmittenda projectatur, committi, a veilicatione vero Cameralis Judicatus, praescindendum esse censebat. — Ablegatus Comitatus Trenchiniensis, Judicatum Camerae, eo, quod is per Art. 8. Sig. Decr. III. in casibus praevaricationum , Supremis Comitibus deferatur , per 29. vero 1548. activitas Cameralium Officialium, ad solas Investigationes, et visitationes, quae Judicatum non important, sed requirunt, restricta habeatur, recognosci quidem haud posse existimaverat; quum tamen isthic non de eo , an Camerae Judicatus competat, vel minus? quaestio vertatur, idcirco
