1825-1827 Jegyzőkönyvek 2. • Felséges Első Ferentz Austriai Császár, Magyar, és Cseh Ország Koronás Királyától Po'sony Szabad Királyi Városában, 1825-dik Esztendőben, Szent-Mihály Havának 11-dik napjára rendeltetett Magyar Ország Gyűlésének Jegyző könyve / Po'sonyban / Belnay örököseinek betűivel / 1825-1827
1926 / 60. ülés
12 HAT VAN 01) IK ÜLÉS. dás, hogy az első szükség Articulusokát nem kell felettébb való Adóval megterhelni, attól, hogy ezen Adó a Természetes igazsággal ellenkezik, s annálfogva az Elóliilónek eloadasa mellé állott. — Hogy ezen mostani I- zenetben kimondott Principium , hogy felesleg terhelni nem kell, nintsen az előbbi Princípiumnak, melly szerint az igazsággal ellenkezőnek állíttatik, subordinálva, azt az Elölülő azzal világosította, mert ezen előbbi Principium szerint az első szükség Articulussaira vetett Adó egészen igazságtalannak, a* mostani szerint ellenben, addig míg a* sinóron túl nem megy, igazságosnak tarlatik, és igy a‘ feltserélésnek tett ellenvetés nem áll. De nem is lehet a’ Sóra való nézve igazságtalannak tartani, mert ha ezt állítjuk, akkor azt kellene mondanunk, hogy igasságtalanok voltak az Eleink, mikor a* Sót Királyi Jövedelemmé tették , mert evvel cda czéloztak, hogy a’ Köz szükségekre haszon forduljon belőle, de ezen czélt'el nem jlehet vele érni, ha tsak a’ Természetbéli árron fellyül nem terhelietik, nem ellenkezik tehát a’ Természetes igazsággal annak impositája. Ila a Luxus Articulussai terheltéinek, akkor sikcretlen az imposita, mert a’ nélkül kiki könnyen el lehet, 's azért semmi haszon sem fordulna belőle, a Státus szükségeire, hogy tehát az impositának czélja elérettessen, a’ legszükségesebb dolgokra kell azt vetni, hanem a’ legszükségesebb eszköz benne a' mérték, hogy feletléb megterhelve ne légyen , s annálfogva a’ Státusok mostani Gi avámenjának ereje is tsak a* praegravium argumentumjában van , és ha ez kimondódik; már elég, ellenben ha a’Természetes igazsága az impositának vétettetik kérdésbe, az igen sok vetélkedésre ád alkalmatossagot, mert a' mennyiben igassag, hogy felesleg ne terheltessen, annyiban viszont azt, hogy éppen nem nerare posse, ac per consequens expressiones : „quod articuli primae necessitatis , nimio Tributo praepravan di non sint“ et „quod Tributiim isthoc justitiae naturali adversetur“ ab invicem multum differre, — atque his e rationum momentis, propositioni Praesidis ultro adstipulabatur. — Praeses, obmotam in eo difficultatem, quod enunciation in moderno Nuncio Principium »articulos ,primaenecessitatis Tributo nimium praegravandos non esse“ prioris quo „Tributum illud justitiae adversari“ statuitur, subordination sit, eo diluebat: quod si utcumque subsisteret, suapte contradictionem involveret. — Per anterius enim Principium, omne articulis primae necessitatis impositum Tribulum injustum ; per modernum vero, dummodo mensuram non excedat, justum esse statuitur; — proinde hoc edam ex obtutu , propositam expressionis substitutionem accomodam lore; eo quidem a fortiori, quod impositum Sali Tributum, pro injusto haberi nequidem possit, quum secus profiteri oporteret, nostros Antenatos injuste eotum egisse, dum Salem inter Legales proventus, eo scopo retulerant, ut proiaanante exinde lucro, necessitatibus Status subveniatur, qui scopus tamen [ obtineri nequiret, si Sal productionali distraheretur pretio. — Si objecta dunlaxat luxus gravarentur, inefficacem fore impositam , iis enim carere quisque facile potest, et hoc facto nullum exinde in necessitates publicas dimanaturum 'esset commodum ; quo igitur scopus Tributi obtineri valeat, illud objectis plurimum necessariis ess# imponendum* justae tamen mensurae praecipuam esse rationem habendam; atque adeo, si hac in parte Gravamini locus est,*illud a praegravio saltim repeti posse, hocque enunciasse sufficit; — e contra, si aequitas Tribuli hujus in quaestio-
