1825-1827 Jegyzőkönyvek 2. • Felséges Első Ferentz Austriai Császár, Magyar, és Cseh Ország Koronás Királyától Po'sony Szabad Királyi Városában, 1825-dik Esztendőben, Szent-Mihály Havának 11-dik napjára rendeltetett Magyar Ország Gyűlésének Jegyző könyve / Po'sonyban / Belnay örököseinek betűivel / 1825-1827
1926 / 60. ülés
1 u HA T\ ANODIK L LES. buto praegravari nequeant• I' cicit a’ Sopron Vármegyei Követ, hogyha e’ mostani Izenetnek kimondása Principium volna, akkor igen is lel lehetne vele tserélni, az előbbinek okoskodását, de a’ mi most mondatik az tsak következése az előbb felállított Princípiumoknak , hogy az Adó kiosztásában az igazságot kell tekinteni, és a’ Természetes igazsággal ellenkezik az, ha az Adózásban, az Adózóknak tehetségekhez képest nintsen szabva kinek kinek a’ terheltetése; — tehát az első szükségnek árliculussait, nem kell adóval megterhelni, mert ez leginkább turkálja a’ proportiőt. — előbb kell pedig kimondani a’ Princípiumot, azután a' következtetést. — Nem ködömben a’ Po’son, és Szathmár Vármegyei Követek az árgumentumnak erejét, az első Izenetben foglalt Princípiumban találták, mert az első szükség articulussaira vettetett Adó, magának az életnek eszközeit nehezíti, és ez leginkább a’ szegényebb Embereket terheli, a’ kik tudniillik a" legnagyobb Consumensei az élet legszükségessebb articulussainak; mert továbbá az Adónak nem a’ Consumptióra , hanem a’ Jövedelmekre kell mérsékelve lenni, hogy a’ Capitalis értekét a’ Népnek ne érdekelje. Már pedig e’ részben tekintvén a’ külömbséget egy Capitálista, a* kinek felesleg való Jövedelmei vágynak, és a’ szegény kézi munkás között a' ki nagy fáradsággal alig bírja mindennapi kenyerét megkeresni, mely iszonyú disproportio az, midőn emez, élete módjához megkívántaid számos tselédjei, ’s marhái szükségeire, sokkal több Sót consumálván, az erre vetett Adónak is nagyobb részit viselni kénteleníthetik, mint a’nagy Jövedelmekkel bíró kapitalista. Ezen tekintetből tehát egy tagadhatatlan igaz Principium az, hogy egy neme az A- donak sem ellenkezik a Természetes Igazsággal annyira, mint a roelly a’ relur. — Reponebat ad hac Comitatus Soproniensis Ablegatus : expressionem hanc, quaestionatae argumentationi substituendam, haud fore diificultandam , si illa Principium constitueret; verum illam consectarium duntaxat esse} stabiliti perprius in eo Principii „quod in repartitione Tributi justitiae sit ratio habenda, quod item : „naturali repugnet justitiae, si Tr ibutum cujusvisContribuentis facultatibus, non sit commensuratum” unde suaple consequitur, articulos primae necessitatis, quum per hoc maxime turbetur proportio, Tributo non esse praegravandos — jam autem Principium prius, postea vero consectarium esse enuntiandum. — Posoniensis quoque et Szathmáriensis Comitatuum Nuncii, vim argumenti, in Principio prioris Nuncii repositam esse credebant; — Tributo enim ar ticulis primae necess:talis imposito, ipsa vitae media, et hoc ipso pauperiores cumprimis Incolae gravantur, qui primae necessitatis articulorum maximi sunt consumentes; — jam vero, unum e praecipuis Status Oeconomiae Principiis illud est: ut Tributa proventibus, non vero consumtioni commensurentur, ne ipsum Capitale diminui eveniat; — et ut omnis, quantum licet, inter Contribuentes disproportio evitetur. Quanta autem divitem Capitalistam inter, et miserum Agricolam, pro vitae suae ratione numerosum famulitium, et pecora intertenentem , multoque sudore vix comparandis quotidianis vitae mediis parem, quoad consumtionem Salis, intercedat differentia, quanlove majorem hic, quam superfluis proventibus gaudens ille, impositi Articulo huic Tributi partem sufferre cogatur, nemo est, qui non perspiciat. _ Unde evictae veritatis Principium est, nullum genus Tributorum, naturali tantopere adversari aequitati, quam quod primae necessitatis imponitur
