1825-1827 Jegyzőkönyvek 1. • Felséges Első Ferentz Austriai Császár, Magyar, és Cseh Ország Koronás Királyától Po'sony Szabad Királyi Városában, 1825-dik Esztendőben, Szent-Mihály Havának 11-dik napjára rendeltetett Magyar Ország Gyűlésének Jegyző könyve / Po'sonyban / Belnay örököseinek betűivel / 1825-1827
1926 / 56. ülés
f>52 Ö T V E N - H A T O D I K bér polgárok, ’s a' Nemet nyelvét gyakorolván, másokat is magok után vonnak. és így terjesztik a’ Városokban. Nem lesznek ez állal kizárva a’ külföldi jó Mesterek, mert ők is megtanulhatnak Magyarul, sem a’ mesterségek eló mentében hátrálás nem lészen, mert a’ Magyar szint úgy alkalmatos a’ mesterségekre, mint akár melly Nemzet , a’ mint már voltaképpen több nagy kézi mestereket számlál Hazánk a’ liai között, sött jobb módjok lészen Mesterségeket tanulni, eddig a’ Németh nyelv miatt akadályoztatván. — Egészen egy értelembe voltak ezen javallattal a’ Szatbmár, Torna Vármegyéknek, és Nagy-Bánya Városnak követjei. — De a’Bars, Trenchin, Somogy Vármegyei követek, itt tsak a’privilegiatus Státusról lévén a’ szó, a’ Mester Embereket ide nem vegyithetöknek lenni, és ha bár a’ Czéhek ellörlésehasznos volna is, de a’ Mesterségeket még is el nem rontatni gondolták, ne hogy a’ kéz mivek miatt külföldre szorulni még inkább, mint eddig, kénteleníttessíink.— Nem külömbena’Pest Városi követ, az ollyan jövevényeket a’ kik mesterségeiket jól tanulták, két kézzel elfogadhatóknak lenni mondotta, mind a’ Mesterségeknek , mind a’ kereskedésnek eló mozdíttására nézve, de éppen ezek közűi sokan megtanulnak Magyarul, sokan nem tudják megtanulni, azért pedig nem lehet ókét kizárni, hanem hogyr a’ Magvar Nemzetben is a’ Mesterségek jobban elterjedjenek, azon kell igyekezni, hogy több Magyar adja magát a’ Mesterségekre. — Végre az Elóliiló azt vetvén közbe, hogy itt a’ Státusok a’ belső Senatusnál tovább menni nem akartak , mert még a’ válosztott községet (Electa Communitást) sem c'rdeklették az Izenet javatlatban, azért a’ Czéhekre és Mester Emberekre nem lehet itt kiterjeszteni a’rendeléseket; ez a’ ÜLÉS. etenim convasatis opificio opibus, magnam apud concives considerationem consequutormn Germanicorum Magistrorum exemplum, reliquos etiam in illius, qua hi utuntur Linguae usum trahit, et per id Linguam germanicam, in Civitatibus majora in dies capere oportet incrementa. — Non excludentur interim hoc facto et extranei apti magistri, hungaricam enim Linguam et illi addiscere non prohibentur, sed nec progressus in opificiis remoram patietur; — non minorem enim Hungnris ad cuncta opificia, quam reliquis Nationalibus esse habilitatem, documento sunt, complurimi, quos patria haec genuit, inagnamquc apud Exteros etiam consequuti sunt celebritatem, artifices; quin imo majorem quoque addiscendi opificii adfuturam esse occasionem, qua hactenus ab imperitiam Linguae germanicae passim orbabantur. — Secundabant propositionem hanc, Comitatuum etiam Szathmariensis, et Tornensis, nec non Nagy- Bányensis Civitatis Nuncii. — Verum Ablegati Comitatuum Bars, Trenchin, et Somogy, obvertebant; hic de privilegiatis saltim Statibus esse sermonem, cum his commisceri opifices haud posse , et posito etiam utilem fore Celiarum sublationem, ipsa tamen .opificia, ne ad exterorum artefacta, magis etiam ac hactenus recurrere oporteat, non esse destruenda. — In hunc quoque sensum proloquutus Civitatis Pestiensis Ablegatus, tales qui in opificiis suis excellunt advenas, obtutu promovendae tum industriae cum commercii, ambabus dicebat excipiendos esse manibus, hos inter non paucos, Ilungaricum sibi familiare reddere idioma, alios vicissim sive ingenio, sive tempore constrictos, illud addiscere absolute nequire, qua de causa tamen reinviari haud merentur; — quo tamen /
