1825-1827 Jegyzőkönyvek 1. • Felséges Első Ferentz Austriai Császár, Magyar, és Cseh Ország Koronás Királyától Po'sony Szabad Királyi Városában, 1825-dik Esztendőben, Szent-Mihály Havának 11-dik napjára rendeltetett Magyar Ország Gyűlésének Jegyző könyve / Po'sonyban / Belnay örököseinek betűivel / 1825-1827
1926 / 55. ülés
te* * ö T VEN- Ú T ai Ovs&íg kezdetétől fogva, ennek gyakorlásában voltak. soha más nyelv olt »sokasban nem volt, de a’ Clerusnak azon Felsöbbségeire is, a’ raellyektől függ tekintvén, a' Deák Nyelv mind a’ vallással. mind a* Egy házi igazgatással szorossan öszvc kötve vagyon. Nem lehet tehát azt kizárni a’ Szent-Székekből is úgy, hogy ámbár minden világi dolgokban kirekesztessen is, de az Egyháziaknál annak ilthonn valóságot engedni kell. — Mellvet hogy kijelentett Jegyen, ha bár ellenkező végzéssel dóntetne is el a’ dolog, nyilatkoztatását a’ Jegyző-Könyvbe iktattatni kérte. O í ‘ « * *• * *1 ' i* •nu' „< - v.„ i'.ii.l, vi na Poson, Sopron , Hars, Győr, Szathmár, Heves, Ugotsa és több Vármegyéknek követjei azt állítván, hogy >v’ melly észrevételei voltak az Ország Rendellek, a’törvényes Királyi Curiata nézve, a’ Magyar Perfolytatás eránt. azok most nintsenek, de a’ Nemzetiség is itt a’ Magyar , Nyelvet behozattatni kiványa. Ez már 1805-dikhen is, azt mondván a’ Törvény a’ Curiáról: nunc adhuc eadem lingva (Hungarica) de- Uberare non obligetur, mintegy előre megrendeltetett a’ jövendőre ; azon Esztendőtől fogva több Megyékben Magyarul kezdetvén a’ Perek, ámbár a’Felek tetzésére lévén bízva, némellyek fele Magyar, fele Deák Nyelven folytat tatnak, még is semmi fennakadás nintsen, úgy mind a’ Nyelvnek, mind pedig a' Curia Tagjainak mostani tehetőségét tekintvén, az idő pont éppen jelen vagyon, mellyben ott is a< Perfolytatások Magyar Nyelven kezdődhetnek, a' melly törvényes szó-tulajdonságok (Termini Technici) pedig vágynak, akár azokat megtart ván, akár a Curiának fo auctoritassa ál tál Magyar kifejezések megállít látván, közönséges-r se tetethetnek; azért a’ Guriára nézv^i', Qüt JÖ D l KíCLÉS. <. , ka illius lingvae usu praeexstitisse, neque unquam aliam illi fuisse substitutam; lingvam hanc inprimis in respectu intercedentis inter visibile Caput Ecclesiae, et Clerum dependentiae nexus, et cum Religionis exercitio, et cum Regimine Ecclesiastico, intime esse connexam; hanc igitur e S. Sedibus eliminari tam parum posse, ut si illam ex cunctis etiam Civilibus negotiis exulare oporteret, in negotiis tamen Ecclesiasticis eidem omnem in eyentuin locus tribui debeat. — Quocirca si ferendum Conclusum sententiae suae minus faveret, factae per se insinuationis legitimandae gratia, hanc Diario inseri postulabat. Repositum ad haec fuit per Comb fatuum Posoniensis, Soproniensis, Barsiensis, Jauriniensis, Szatlmiariensis, llevesiensis, Ugotsensis. et aliorum Ablegatos, respectus illos, qui quoad promovendas coram Tabula Regia idiomate hungarico Causas, Anno 1811 praeexstiterant, de praesenti jam nuspiam subversari, studiumque conservandae Nationaiitatis, hac etiam in parte, lingvae hungaricae introductionem exposcere. — Hanc obligationem Curiae, Anno 1805 in verbis: nunc adhuc eadem lingva deliberare non obligetur, jam in antecessum, lege fuisse inposttam; — ab illo inde anno in complui limis Jurisdictionibus, Causas nativo promoveri coepisse i di ornat e, delectu tamen lingvae Partibus collitigantilrus ultro in salvo relictoesto interim lior facto nonnullae Causae utroque promoverentur idiomale, nullas tamen hinc enatas fuisse perplexitates, — Spectatis igitur tum culturae, quam Patriae lingvae assequi licuit gradu, quum Individuorum Curiae Regiae in lingva hac peritia, oportunissiinum recte adesse temporis momentum, quo Causae corara illa etiara Patrio incaminari pos-»
