1825-1827 Jegyzőkönyvek 1. • Felséges Első Ferentz Austriai Császár, Magyar, és Cseh Ország Koronás Királyától Po'sony Szabad Királyi Városában, 1825-dik Esztendőben, Szent-Mihály Havának 11-dik napjára rendeltetett Magyar Ország Gyűlésének Jegyző könyve / Po'sonyban / Belnay örököseinek betűivel / 1825-1827
1926 / 51. ülés
\ 570 ö T V E N E G Y E 1) I K ÜL É S. szagokat cl kapják, a’ jövedelmeket magokkal kihordják, és meg jövendőre is - a’ midőn magva szakadások törlik, a’ felesleg árának vissza fizetésével a’ Jószágnak a’ Fisrusra való viszsza szállását nehezülik, és így mind most, mind pedig jövendőre, azon felesleg való ara által a’Jószágoknak, kár te'letlctik az érdemes Hazafiaknak és a’ Törvénynek. Melly ellenvetéseket jóllehet az E- lőlülő világosítani akart, hogy a’ citált Törvény a’ formális Licitatiókról szóll, mellyek által hajdan az iIlyetén Jószágok eladattak vala, most pedig illy formális Licitatio nem történik. — A’ felesleg ára eránt pedig a’következő czikkelyben úgy is elő fordul a’ szó, jóllehet az első észrevételre nézve, a’ Trenchin és Vas Vármegyei, a’másodikra nézve pedig a’ Ileves Vármegyei követek az Előlülő mellé állottak, minthogy azon szavakkal: venditio potius, quam collatio, az oda ezélzó sérelem, hogy Hem jutalom, hanem eladásképpen esnek a’ Királyi Adományok, már úgy is kifejeztetik. — De a’ Státusoknak Többsége el nem állott a’ felfogott kifejezésektől. — Hanem azon szó helyett : regenerando, tétetett: confirmando. A’ 61-dik Czikkelyben, melly kezdődik: Spiritum legum Pdtriarum, az Előlülő 1) a’ helyett : raro conferri, más kifejezést kívánt, mert mostani Uralkodónk alatt több példák vágynak, hogy érdemes Emberek Királyi Adományokkal jutalmaztattak 2) midőn az mondatik: ad reluendum debitum bonorunt valoremftringi, nagyon meszi- 1 c czéloz a’ Királyi hatalomnak megszólít tása azzal, hogy meghatároztásson, mennyire kellessen, a’ mixta Királyi Adományokban terjedni a’ pénz feladásnak, — mert Verbőczy 1-ső Ré-summac oblationibus, amoenissima Dominia praeripiunt, proventus eorum secum exportant, imo ad casum quoque defectus, quum investitae summae repersolvendae sint, redevolutionem horum honorum Fisco onerosiorem reddant; unde exaggeratum hoc honorum pretium, tam de praesenti, quam et pro futuro, in Patriae filiorum juxta, ac legtim praejudicium vergere in aprico est. Praeses adductas, eo dilucidare nitebatur difficultates, quod citata lex de formalibus sonet licitationibus, medio quarum quondam talia bona venumdabantur, cujus tamen casus de praesenti haud subversatur; — quodve exaggerati pretii mentio, in subsequo §plio alioquin occurrat. — Esto interim alteram Praesidis reflexionem, Trenchiniensis et Castriferrei, alteram vero Hevesiensis Comitatuum Ablegati, eo suffulserint motivo, quod verbis: venditio potius, quam collatio subortum ex Donationibus Regiis, non per modum remunerationis, veram venditionis collatis, Gravamen caeteroquin exprimatur; pluralitas tamen Statuum a sui »sumptis expressionibus recedendum non putabat; unice voci: regenerando-, substitutum: confirmando. i • • In §pho6lmo SpiritumlegumPatriarum <?icPraeses expressioni: raro conferri aliam substitui ex eo desiderabat,quod complura, sub glorioso modo Regnantis Regimine, remuneratorum Regiis Donationibus, bene meritorum Civium praesto sint exempla. — Observabat porro verba: ad reluendum debitum bonorum valorem stringi, manifestam Regiae potestatis restrictionem involvente, supposito illo laborare, ac si summa, ultra quam in casibus mixtarum Donationum, pecuniaria supersolutio assurgere nequeat, determinari
