1825-1827 Jegyzőkönyvek 1. • Felséges Első Ferentz Austriai Császár, Magyar, és Cseh Ország Koronás Királyától Po'sony Szabad Királyi Városában, 1825-dik Esztendőben, Szent-Mihály Havának 11-dik napjára rendeltetett Magyar Ország Gyűlésének Jegyző könyve / Po'sonyban / Belnay örököseinek betűivel / 1825-1827
1926 / 51. ülés
V s E s S I O QUIN Q UAGESI M A P R I M A. 375 a’kifejezés: exaggerato pretio, igen eros es fsak relativum, mert a’ ki megnyugszik az árában, annak nem felesleg való. — A’ törvény is kiilömbséget tesz a’ púra és mixta donatiók között, e's nem határozza meg, bogy az Ország érdeméhez képest mennyinek kellyen lenni a’ pénz feladásnak. De ezen kifejezés nélkül is szinte megmarad az irás értelme, azért mind a’ két kifejezéseket, kihagyatni kívánta. Dea’ Bars, Somogy, Komárom, Abaiíj , Szathmár , Borsod, Heves, Marmaros és több Vármegyéknek követ jei, az elsőre nézve azt vittatván, hogy azon szavak: Licitatione mediante, az IQ. I74I. Articulusnak szavai, és éppen ennek által bágása ellen van a’panasz, mert akár hogyan vétessen fel a’ dolog, ha bár világos kotyavetye által nem is, de midőn az egész Országban, a’ végett kihirdettetik, hogy több vevő öszve jöjjön, midőn a’ Jószág még akkor is, mikor már valakinek assecurálva vagy on, a’ többet Ígérőnek adatik, valóban tsak Licitatió az, / sőtt még a’ rendszerint való Licitatiónál is több és roszszabb, mert ebben meghalja az eggyik ígérő a’ másikat, de olt az érdem és a’ könyörgő meg sem balgattátik. — Úgy a’ másodikra nézve is, igen ide illőnek lenni mondották: exaggerato pretio, mert mihelyest a’ betsü áron fellyűl adatik, már felesleg való. — Abban vagyon a’ legnagyobb sérelem, bogy nem adatnak ezen Jószágok az érdemekért, és hogy az érdemes Ember, mivel felesleg nem fizetheti az árát, nem is részeltethetik a’ Királyi Adományban, hanem mindenféle idegenek, tsak hogy Magyar Országi Nemesek lehessenek, a’ betsű áron fellyűl nagy ajánlásokat kűlömbféle módon, még a’ fellyűl adott, pénznek veszteségével is tevén, a’ legszebb Jómódé exprimatur; — altera intuitu expressionis, exaggerato pretio, velut nimis asperae, et alioquin relativae; quum in pretio boni conquiescentem, exaggeratum dependisse dici nequeat, ac per ipsas quoque Regni leges, Donatio pura, a mixta distinguatur, quin una superaddendae in respectu valoris bonorum summae, mensura definiatur. — Expressiones proinde has , sensu projecti, sine bis etiam perfecto manente, exmitti desiderabat. Verum Comitatuum Bars, Siimegb, Comarom, Abauj, Szathmár, Borsod, Heves, Marmaros, ac aliorum com plurimorum Ablegati reddebant: relate ad reflexionem primam : expressionem : Licitatione mediante, verba esse art. I9. 17jL et recte hujus transgressionem, Gravamini ansam praebuisse; — quomodocunque enim negotium consideretur , etiamsi formalis Licitatio haud obtineat, dum nihilominus, scopo alliciendorum plurium emptorum, Circularis per Regnum publicatio praemittitur, dum bonum alteri jam promissum plus offerenti confertur, id profecto licitationem sápit, eo quidem magis praejudiciosam, quod in ordinaria offerens offerentem audiat, in illa vero, recurrenti, meritis licet conspicuo, de reliquis offerentibus nequidem constet. — Relate ad 2-dam; accomode omnino dici'ajebant: exaggerato pretio, omne enim pretium, quod condignam aestimationalem summam excedit, exaggeratum est. — Maximum interim Gravamen in eo cerni, epiod collatione horum bonorum non merita praemientur, meritissimi quandoque viri, si pretio non sint dependendo* bona impetrare nequeant, illaque et. extraneis passim conferantur, qui ut junctam collationi Nobilitatem consequantur, factis ultra pretium aestimationale, cum amissione superadditae I44*
