1825-1827 Jegyzőkönyvek 1. • Felséges Első Ferentz Austriai Császár, Magyar, és Cseh Ország Koronás Királyától Po'sony Szabad Királyi Városában, 1825-dik Esztendőben, Szent-Mihály Havának 11-dik napjára rendeltetett Magyar Ország Gyűlésének Jegyző könyve / Po'sonyban / Belnay örököseinek betűivel / 1825-1827

1926 / 40. ülés

Gyűlés vegéig, midőn az Articulusok­­ról yalóéConcer tatjó megesni szokott, értetődjön a’ hallasztás, hanem mihe­lyest O Felségének kedvező Királyi Vá­lassza, nevezetesen az Adó he's zárni tr tása, és a’ Diaeta eránt érkezik, azon­nal feladathassanak az egész már készen lévő Articulusok a’ hozzá adásokkal eggyütt, — És így a’ nevezetes több­ségnek megegyezéséből az J-ső pont e­­ge'szen meghagyattatott. A’ 2-dik pontban mind a’ kifejezé­sekre, mind a’ dolog velejére nézve észrevételei voltak a’ Elölülőnek, úgy­mint: 1) midőn ezen pontnak az ele­jén a’ szavakban: ut cum Excelsi Pro• ceres jam ipsi agnovissent etc. Execute vae potefiati suppeditandum fore, az inondatik, "a’ Fő Rendek már ma­gok is megesmérték, hogy a’ Bészá­­mittás Terhe nélkül inkább alkalma­tosság adódna jövendőben a’ Diaetán kivül 'aló Adó kivetésekre, az való­ban ok nélkül vagyon reá fogva a’ Fő Rendekre. Mert a’ Januarius 4-diki izenetjekben, mellyből ezen reá fogás kihúzva vagyon, azt mondják a’ Fő Rendek, hogy a’ jelentett következés­től való félelemnek tsak akkor volna helye, ha a’ hallasztás által egészlen kizárattatna a’ bészámittásról való Tra­ctatus. Ebből tehát nem azt lehet ki­húzni , hogy megesmérték jövendőben a’ könnyéttetését a’ Diaetán kivül való Adókivetéseknek, hanem inkább, hogy még az az eránt való félelmet sem tar­tották helyesnek lenni, mivel, hozzá adják, hogy jövendőre már a’ 2-dik Articulus által határ tétetik; ezen állít­tat tehát, úgymint puszta reá fogást, kihagyattatni kívánta, annyival inkább, mivel ügy sem tartozik a’ dologhoz. A’ Sopron, Bars, Trendén és Sza­­holts Vármegyéknek követjei vittatták ugyan, hogy a’ Fő Rendeknek elő ho­zott izenetjekben egyenes megesmérés S£&S.I(J (> u \ Comitiorum, solitamque articulorum concertationem, esse inlclligendaui , verum, ut primum quoad imputatio­nem et Comitia favorabilis Suae Ma­jestatis emanaverit Resolutio, parati jam articuli una cum additamentis mox substernantur; — et in hunc sensum notabilis majoritatis consensu, primum punctum absque modificatione suo lo­co relictum est. In puncto 2-do, tam quoad sty­lum, quam quoad meritum, graves praesidi occurrebant reflexiones; si­gnanter: 1-mo in initialibus verbis: ut cum Exc. Proceres jam ipsi agnovis­sent etc. Executivae potestati suppe­ditandum fure minus apposite statui, Excelsos Proceres id, quod absque reá­lis imputationis onere, alliciens pro ten­­tanda in futurum quoque extra-coini­­tialis contributionis augmentation ar­gumentum suppeditandum sit, agno­visse; — in Nuncio enim 4-tae Janua­rii, e quo idem infertur, Exc. Proce­res id saltem dicunt: metum hunc, tunc duntaxat locum habere posse, si per dilationem, via ulteriori de imputatio­ne Tractatui praecluderetur, unde non facilitandam in futurum extra-comi­tialem contributionis augmentationem verum illud potius deduci posset, quod ne conceptum quidem eatenus metum pro fundeto liabeant, addunt namque: pro futuro per articulum 2-dum pro­spectum haberi; assertum ideo illud, velut baud reale, et ad rei meritum nihil quidquam faciens, exmitti opta­bat. D 11 A G E S í M A. 5g5 Comitatuum Sopron, Bars, Tren­dén et Szabolch Ablegati, per Prae­­sidem in dubium vocatam Exc, Proce­rum agnitionem, exinde inferre conten-99 *

Next

/
Oldalképek
Tartalom