1825-1827 Jegyzőkönyvek 1. • Felséges Első Ferentz Austriai Császár, Magyar, és Cseh Ország Koronás Királyától Po'sony Szabad Királyi Városában, 1825-dik Esztendőben, Szent-Mihály Havának 11-dik napjára rendeltetett Magyar Ország Gyűlésének Jegyző könyve / Po'sonyban / Belnay örököseinek betűivel / 1825-1827
1926 / 40. ülés
eszközeire szükséges, az Adó Terhét tovább is kiterjeszteni lehet. A’ jelen kérdéshez elég az, hogy a’ Fő Rendek még eddig nyilván és egyenesen el nem esmérték a’ kérdéses bészámittásnak szükséges volttát, ha moslreájok fogjuk, majd ellene mondnak, és xíj vetélkedésre adódik alkalmatosság. Melly észrevételeihez képest az Elölülőnek, ne hogy még is a’ bészámittásnak szükséges volttá kimaradjon, azt következtetés ke'ppen kivárnák a’ Státusok iktattatni. Azért a’: jufiitia, Legalität e , után te'tettetett: adeoque et necessitate. Az 1 -só pontjára nézve az izenetnek, melly kezdődik: 1-mo ut hac vice etr. usque superventuram. Az Abauj, Szathmár és Csanád Vármegyei követek belső meggyőződésekhez képest, magok ellenkező értelmeket nyilatkoztatták, és a’ Jegyző könyvbe is betétetni kérték, t. i. hogy mind a’ 4 Articulusok javallatja, tígy a’ mint az Országos kiküfdöttségáltal elkészíttettek, most egyszersmind felkiildettessenek ; mert mindég az volt a’ princípium, hogy a’ mi egyes értelemmel Diaetális végzésbe nem ment, az Articulusba nem mehet. Ellenkezőleg tehát a’mi az Articulusokra nézve már ez előtt több hetekkel mind a’ két Tábla által elfogadtatván, végzésbe ment, attól nem lehet elállani; továbbá, mivel azon Articulusoknak felküldéséből azon meghatározások mellett, mellyek a’ Státusoknak mostani izenetjekhen vagyon, semmi káros következésektől felni-nem lehel; Eő Felségének Királyi Válasszai is, mellyeknek kifejezéseit ezen Articulusok magokban foglalják, olly kegyessek, hogy azoknak törvénybe vételét hallasztani nem lehet; azokban a’ hozzá adások nélkül is, mellyek most ujjabb SESSIO Q U / augeri posse, si plebs contribuens, majoris, ac publicae securi talis media exposcant, oneris ferendi capax esset. Relate tarnen ad substratam quaestionem sufficere, quod Exc. Proceres hactenus necessitatem quaestionatae imputationis diserte et positive haud agnoverint; quod si proinde SS. et OO. assensum hunc illis de praesenti supposuerint, novis disceptationibus ansa suppeditabitur. — His rationum momentis permoti SS. et OO. quum imputationis necessitatem penitus exmissam habere noluerint, ad id accesserant, ut illius mentio illative saltim fiat, ac ideo, post: justitia, Icgalitate positum: adeoque et necessitate. Intuitu puncti 1-ini projecti hujus, quod incipit : Ut hac vice superventuram etc. Comitatuum Abauj, Szathmer et Csanád Ablegati declararunt: se de submittendorum per Regnicolarem Deputationen! elaboratorum 4. Articulorum necessitate, intime persvasos, sicut ab his recedere, itu pun<cto huic aquiescere haud posse; r.ujusmodi declarationem Diario quoque inseri voluerant; — illud etenim semper principii instar fuit habitum, ut quae communi consensu in Diacfale conclusum abire nequiverant, nec Articulos ingredi possint; ex adverso igitur, ab iis, in quibus reflexe ad articulos , utraque Tabula jam ante complures septimanas coaluerat, quaeve hoc ipso in Diaetale transiverant conclusum, recedi amplius nequeat; sed et recedendi nulla adsit ratio, penes moderni enim Nuncii cautelas, submissio articulorum noxia esse nequit; Resolutiones autem Suae Majestatis, quarum tenores in articulos assummebantur, adeo benignae sunt, ut illas in legum Tabulas ocyus referre, eo magis intersit, quum in illis, etiain absque additamentis, quorum intuitu petitio 99 D R A G E S I M A. őtp
