1825-1827 Jegyzőkönyvek 1. • Felséges Első Ferentz Austriai Császár, Magyar, és Cseh Ország Koronás Királyától Po'sony Szabad Királyi Városában, 1825-dik Esztendőben, Szent-Mihály Havának 11-dik napjára rendeltetett Magyar Ország Gyűlésének Jegyző könyve / Po'sonyban / Belnay örököseinek betűivel / 1825-1827

1925 / 1. ülés

6 E L S Ö Ü L É S; gyeivel? meg hódúit. — Nem is fog tehát megtsalni azon édes reménység, hogy Valamint eddig hasonló Nemzeti ünnepek foganatos Tanátskozásoknak voltak bevezetői, úgy a’ mostani — töbh mirt nyúltz száz Esztendei Hazai Történetből merített szerentse's augu­­ri um inai — kezdendő koronázás, olly dutso kimenetellel, olly hasznos I ör­vényeknek hozásával log heíej'eztetni; mell vek által Első Sz. Királyunknak Ke­rnek alkotása megerósítetvén, Hazánk’ minden rendű lakósinak boidogságok­­ra fog gyarapodni, ’s késő o'nokákra ép­ségben által szállani. A’ Koronázásoknak jó szerentsét jövendölő hetséről. ’s a' Fejedelmet né­péhez szorossabbaii foglaló érdeméről szólván, el nem múlathatom, hogy önnön Magának f elséges Urunknak diitsösséges koronázt áfásáról ne emlé­kezzek, mellyet () Felsége azon neve­zetes i7p2dik Esztendőben Júniusnak ^dikán költ Kegyelmes Kesohitiója ál­tal tett minden Magyarnak örök emlé­kezetére méltóvá. — Közelebbi ende­­kezeiben vagyon még, bogy az előbbi dulsősségescn uralkodó második Leo­pold ( sászárnak Királyi Kötés Leveíe nemű nemű kétséget hagyván fel, a' koronáztat ásnak kötelességéről, azon kiszabott üdőre nézve, mellvet maga Leopold Császár ü Felsége határozott vala meg: a’ legbuzgóbb óhajtások volt nz Ország Rendjeinek, hogy ezen két­ség megvilágosilassék, az ezt kifejező szavai, a’ Királyi Kötés Levélnek hatá­rozottabban ejt essenek ki; de más fog­lalatú inaugura le Diplomát törvényesen nem kívánhatván, elhalgatták buzgó óhajtásokat, s lsendes bizodalonnnat várták kívánságok’ telly csúcsét. — A- zomban I' ijedelmünknek nagy lelke betsben tartván a’ Nemzet képviselői­nek benne helyheztett határtalan bi­­zodalmokat, tulajdon maga indulatjá­ból önként telly esitette a’ méltó kí­vánságot, ’s a- koronáztatásnak, a’ ki ci illa fallemur spe, quod voluti hűé1 duin similia Nationis solennia efíicacis­­simarum consultationum fuerunt au­spicia , sir praesens felici ab octo et quod excedit saeculis petito aügurio — inchoanda Coronatio tani glorioso exi­lii, taroque uüliiim legum sanctione, sint concludenda, quibus insignis haec Divi Protoregis Nostri institutio ohlir­­mata. ad felicitatem omnis Classis Re­gni Civium incrementa capiat, et ad se­ros posteros integre transmittatur. Dum de felici hoc Coronationum augurio, pretiosoque earmn Regem, et populum lirmius nectendi merito pro­loquor, non possum intermittere: quin gloriosae Coronationis Ipsiusmet Angu­stissimi Domini Nostri memoriam ser­» .* ' l nlone renovem, quam Sua Majestus Sa­­cratissiiAa, edita memorabili iiia ddto 3. Junii Anni 1792 Resolutione reddi­dit omnis Hun gari perenni, grataque recordatione dignissimam. — Rec'en­­ti or est memoria praecedentem Au­gustum Imperatorem Leopoldum II. in Diplomate isiaugurali djibium quod­piam reliquisse, circa suscipiendae Co­ronationis tempus, quod ipse in legi­bus praestituerat. Ardentissimum lue­rat Regni Statuum desiderium, ut am­biguitas haec tolleretur, verbaque ob­ligationem hanc ehunciatura, clarius exprimantur, sed quum Diploma di­versi a priori tenoris postulandi ipsis jus non esset, silentio presserunt ar­­dentissiiqum animi desiderium, tacita­que cum fiducia operiebantur votorum complementum. — \t vero magnani­mitas Regis Nostri illimitatam Statuum Regni fiduciam in se repositam in pre­tio reponens, justum eorundem desi­derium, proprio animi motu ultro ex­plevit: Cxpressitque in Diplomate in­­nugurali verbis dubium 11011 recipienti­bus Coronationis obligationem, cum

Next

/
Oldalképek
Tartalom